2012. augusztus 14., kedd

Hat, ma ez lett volna a kep, Whitecastlewithchairs, mekkora poen:



De aztan jott ez:



Ezt egy volt kollegam rajzolta rolam. Bogtem mint egy kolok mikor meglattam,teljesen meghatodtam. Kis hulyegyerekek voltak mikor megismertem oket, es olyan szep felnotte valtak az evek folyaman, es szeretnek engem. Es mondjuk amikor dobnak egy ilyen kepet, akkor egy csomo mindenre radobbenek, marmint hogy valamit nagyon jol csinalok az eletben.

In that instant the books stopped,
and friendship, treasure restlessly amassed,
the transparent house that you and i built,
everything dropped away, except your eyes.








Meg arról is akartam mesélni, hogy a minap volt egy nagyon érdekes álmom. Szóval  a helyszin a munkahelyem volt, ami egy bevasarlóközpont volt, ami egy várkastély volt. Valami idegennel kezdtem szeretkezni, az egyik asztalon. Mindig szeretek álmomban szekszelni, ez az egyetlen lehetőségem wm "megcsalásara".  Nagyon, nagyon igéretes volt ez a kezdés, de egy kicsit zavartak a kollegák meg a vásárlók, szóval azt mondtam a partneremnek, hogy talalkozzunk ittésitt. Készségesen beleegyezett, el is indultunk, ő erre, én arra. Ahogy elhagytam a szinhelyet álmomban ez a gondolat ugrott be: basszus mekkora ökör vagyok, ez csak egy álom, az egésznek a szövése megváltozik ahogy kilepek innen, soha nem fogom megtalálni a megbeszélt helyet. És igen, befordultam a következő sarkon, és egy csatorna partján találtam magam, atsétaltam az ódon kőhídon, le a lepcsőkön a vizhez, hajóra szálltam, és elvitorláztam a kisöcsémmel, mert körözés alatt álltunk. És akkor ott a hajóban eszembe jutott, hogy az a szép szál fekete legény valahol az én álmaim útvesztojeben keres engem, és hogy ma már nem lesz vele szeksz, és hogy ha ugyis almodom akkor nem lett volna mindegy hogy a kollegaim latjak hogy megcsinal ott az iroda kozepen, es erre ugy felbosszantottam magam, hogy inkabb felkeltem. ilyenek vannak.

Nincsenek megjegyzések: