fogalmam sincs hogy ő kicsoda, de ma már kétszer bőgtem amikor megláttam ezt az arcot.
Tessék, ez a videó magáért beszél
Gondolom nem is kell elmagyaráznom.
meg bőgtem még harmadjára is, furcsa.
Az itteni legjobb barátnőm, Emili. Ritkábban találkozunk mostanában, ma összefutottunk. Rádióterapeutának tanul, úgy gondolja hogy az ő életútja durván rákos emberek mellett kell hogy elhaladjon.
Kérdezgetem, mert amit ő lát azt kevesen bírnák elviselni. Tíz évvel fiatalabb nálam, mégis ő a példaképem sokszor. Kérdem sírt-e már.
Tárgyilagos hangon mesél, de tudom hogy nemigen tudja ezeket a dolgokat kiadni magából amúgy, jót tesz neki is. Mesél a betegekről. Meg a betegségről is, de főleg a betegekről.Én meg arra gondolok, hogy ha valaha bármi bajom is lenne, akkor azt akarom, hogy egy ilyen ember toljon be a gépbe, kötözze ki a fejemet, símogassa meg a vállam, majd nyomja meg a sugárnak a gombját.
És akkor eszembe jut, hogy mennyire büszke vagyok erre a kislányra, aki 17 éves kora óta arra gyűjt, hogy 22 évesen elmehessen egy ilyen isiba. És hogy egy ilyen ember engem választ barátjának. Valamit jól csinálok az életben. Na és én ekkor elbőgtem magam, mint egy kisgyerek, ott előtte. (Igazából most is pityergek, csak jó csendben, nehogy wm meghallja).
Klassz volt.
ilyesmik. Bőgjetek ti is örömötökben sokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése