2012. május 22., kedd

A biorobot örömei, nagyon klassz nap volt a mai, nagyon.
Kisütött a nap, végre valahára, és hétvégén is sütni fog, az van, hogy lassan fél éve nem láttunk ennyi összefüggő napsütést, érzem hogy hat.

Az ebédszünet előtt munka küzben meghallgattam a kilencedik szimfóniát, aztán a parkban a tóparton a füben ücsörögve fogyasztottuk el az ebédünket a két kedvenc kollegával.
Az ebédszünet után is meghallgattam a kilencedik szimfóniát, eszpresszót ittam kis kakaóporral meghintve, kint ragyogóan süt a nap, bő fél órával hamarabb végeztem mint kellett volna, szóval a végét becsukott szemmel élveztem végig. okés volt.

Utána bevásárolni mentünk a szerelmemmel, hazafele úton fagyit ettünk egy parkban ülve, és tudományos dolgokról beszélgettünk. (ő mesélt, én hallgattam)

séta közben mezítláb voltam egy nagy parkon vágtunk át, harsogó zöld fűben. A szerelmem szünet nélkül azt szajkózta vedd fel vedd fel vedd fel vedd fel vedd fel. mármint a cipőmet. vedd fel vedd fel vedd fel.
a szerelmem nem egy kalandor.

 de ajndékot venni tud, úgyhogy rengetegsok turmikszot iszunk manapság . jó.



Nincsenek megjegyzések: