2012. február 8., szerda

szarazélet

Hozsánna néked Leibowitz. Iszonyú jó, ámde eléggé ritka könyv, 17-18 voltam mikor olvastam, máig is hálás vagyok annak a fiúnak aki ajánlotta (a gyűrűkurával, meg a vonnegutokkal egyetemben). Azóta sokszor próbáltam felhajtani, sikertelenül, olyan három hete találtam rá újra, megdobbant a szívem, mint egyszeri tínédzsernek a vandájreksöntől. Akkor valószínűleg még jobban foghatott az agyam, mert most nagyon nehéz, és nem az angol miatt. (Ellenben a Lolita. Most érteném, de meg kell küzdeni a cifra szavakkal. A rózsaszín könyv az kifejezésgyűjtemény, csak hogy tanuljunk is valamit.)




Nincsenek megjegyzések: