lufis

ezekkel a képekkel tartozom már egy ideje, itt az ideje pótolni az elmaradást. csak a szokásos, a ballon fieszta, mutogattuk már a gömböket, meséltünk róla, blablabla.

a különbség csak az, hogy idén kimentünk a helyszínre.
ott van ez, ahol sárkányt eregettünk, meg piknikeztünk, meg gyógyfüveket szedtünk, Ashton Court. nem messze tűlünk, óriási park. vagy liget. kutyafuttató. dimbesdombos. emögött az élülett mögött terül el kábé

szóval kimentünk a helyszínre és teljes sokkot kaptunk, nem csak a ballonosok sportoskodnak ott, de egy óóóóóóóriási nagy búcsú van. minden kutyafüttyel vurstlival céllövöldével meg körhintával, ami ilyenkor csak szokás.
ez egy kicsit elszomorított minket, de sebaj, gyönyörű dolgokat láttunk.

ez itt például wm cégének a logója,remek

az idő nem volt a legkegyesebb, de azért sikerült egy-két finomságot elkapni:

rettegek a magasságtól, a repülőktől sem érzem magam túl jól, utálok a hullámvasutat körhintát libikókát, de ezt ki fogom próblni. abszolute biztonságosnak, megnyugtatónak tűnik, semmi ellenérzetet nem vált ki, gyönyörű lehet.

felszálltak több mint nyolcvanan, egy óránk keresztül csak mentek mentek ugráltak fel a levegőbe, gyönyű és kecses, vannak óriási nagyok, és egészen picik is. egy völgyből indultak, mi kicsit magasabban álltunk, szemmagasságban pár méterre csak lebegnek fel fel néha nagyon lassan, néha pedig olyan gyorsan, hogy ha a céges lift így emelkedne, akkor én kétszer rágnám meg a tízórai szendómat.

ez a három ép annyira szép,odavagyok wm szeméért.

míg wm fotózott, boldogan videózgattam, sokszor, hosszúakat. jól eldöntöttem, hogy majd wm csinál belőle valami kedves kisfilmet amit megmutogathatunk, valami kellemes muzsikával amit szerzői jogokra hivatkozva letilt a jútúb, meg ilyesmik, de minden negyedórás videó végén a rossz gombot nyomtam meg így az mentés helyett törölte az egészet, a hajamat téptem egészen konkrétan a végére már. sebaj, maj lesz máskor is, majd akkor megmutatjuk.

innen azonban olyan élmények következnek, amelyek elolvasása megzavarhatja idősebb rokonaim lelki nyugalmát, ezért egy kis önmérsékletet javaslok nekik, és hagyják ezt a bejegyzést inkább most.  nem kell tovább olvasni.

én szóltam.


.

estére olyan programot hirdettek viszont, hogy mikor már teljesen besötétedik akkor  elindítanak valami finom kis zenét, felállítanak egymás mellé harminc kisebb ballonocskát, és ritmusra megvilágíták őket,
nem hangzik rosszul, a végén meg tüzijáték

nekem meg ott figyel a bugyik alatt az a kis zacskó marihuána, amit másfél éve kellett kikunyiznom wmtől hogy megvehessem , mikor a hollandusoknál voltunk látogatóban. ( az egyéb herbálkeverékeket, kaktuszokat gombákat  mereven elutasította, még veszekedtünk is egy kicsit, hogy elrontja a nyaralásom, megmagyarázta, én meg vissza neki, hogy mi nem oké, és dacból nem ivott sört egy órán keresztül, hóóóóósszú )  mindegy, ezt egyszer kóstoltam még tavaly nyáron (nem volt kellemes élmény) , ezóta már biztos el is ment az ereje, de ott kell lennie a bugyik alatt, mert amíg van itthon fű addig fiatal vagyok, addig akkor szívok amikor akarok, addig felelőtlen vagyok, ésatöbbi. nem kell feltétlenül hoogy szívjak is, de muszáj hogy legyen itthon. mert én nem akarok felnőtt lenni, soha.

a legszomorúbb, hogy már nem is nagyon lenne kivel szívnom. ahogy teltek múltak az évek, egyre inkább lecsökkent a tolerálható partnerek száma,(felnőttek, vagy túl gyerekesek) wm-nek pedig ez "nem-nem" sajni. egyedül eddig nem szerettem, meg azt se, hogyha wm monduk úgy lát. mindig ráparáztam hogy természetesen viselkedjek, és ezzel az összes élvezetes kis gikszert azonnal gonosz parává is változtattam

viszont most már nagyon bele volt férkőzve az agyamba, munkám sem volt még, de kilátásban már annál inkább, szóval mégis felszabadult voltam, szabadtéri program, muzsika, téma, tökéletes alkalom. wm pedig vigyázni fog rám, a sötétben.

visszasétáltunk a dombra kilenc körül, sötét van, de az összes firgő-forgó, cukorkásbódé, dobólabdás és jövendőmondó, és a szakállas nő pavilonja, minden ki van világítva. kissé megijedtem, mert elég sok ember tartott a helyszínre, nem szeretem a tömeget, és nem emlékszem arra hogy kell ezt kezelni.

mindegy, ha már itt vagyunk... leültünk erre a rétre,

elővettem a kis üvegpipámat, és hajrá. a terv az az volt, hogy csak egy picinykét szívok be, meg is álltam elég lesz, mikor a közeli körhintán a fények gyanúsan lelassultak egy pillanatra, de azt hittem csak képzelődök,  úgyhogy még egy pici. elindultunk a forgatagba (innen már nincsenek fotók), és pár perc múlva tudtam, hogy sikerült eléggé odatenni magamat. kicsit megharagudtam magamra, kicsit meg is ijedtem,  de aztán valahogy rájöttem, hogy annyira mindegy, ez ígyis úgyis így marad, úgyhogy hagytam wmet hogy vezessen.
furcsa volt, mert a körülmények nem voltak az igaziak mégsem, és mostanában nagyon elemezgetős lettem, szóval az egész egy nagyon billegős csónak volt, amiben nagyon óvatosan egyensúlyozgattam ki ne boruljak, de sikerült. érdekes volt, egyszer-kétszer azért vitorlát bontott az agyam, de a körülöttem bulizó tömeg ebben a hasonlatban a pirannyák lennének. egyszer paráztam be, mikor nem messze tűlünk egy kis kakaskodás alakult ki azt nem volt jó nézni.
aztán a zene sem lett az igazi, nem tudtam igazán kikapcsolni rá, bondzsovi, őszintén nem egy utazós zene, szóval korán hazaindultunk
mégis, annak ellenére hogy kiestem a gyakorlatból, ez egy ismerős kabát volt, amit felvettem, kényelmes és meleg, annak ellenére, hogy már korántsem divatos.
wm pedig nagyon nagyon biztonságos volt mellettem, ez volt az egyik legnagyobb meglepetés számomra, nem éreztem zavarban magam picit sem. néha póbált trükközni- az elején még kicsit bénán eltúlozta, de aztán ráérzett, néha sikerült is neki beforgatni, jó volt, nevettünk. a sündisznót pedig ő is benézte, az nem azért volt mert be voltam szívva!
és én örültem, mert sikerült ezt az egész témát odatenni az agyamban ahová való, kezdtem túlmisztifikálni,ahogy egyre távolabbról figyeltem.

aztán amikor eljött az a grefitis-utcabálos program, akkor tökéletes alkalom volt hogy a tapasztalataimat kamatoztathassam. odamentünk, tömeg, de ez másmilyen, ez jó tömeg. itt sok van abból a közegből ami nekünk kell. békésen szórakozni vágyó nemteljesenátlag átlagemberek, kábé a kör aki engem is olvas.  sok a gyerekeivel, sok a nagyszüleivel. körbejárunk felmérjük a terepet, melyik lemezlovas játszik az én talpam alá. rengeteg rendőr mindenhol, ennek különösen örülök. ez mennyire ironikus már, emlékszel még (az első fideszkormány idején) mikor hasonló mennyiségű fűvel a zoknidban próbáltál természetes arcot vágni, miköben a torkodban dobogott a szíved,most meg örülök hogy itt vannak, mert tudom hogy így nem lesz semmi baj, az utcát belengi az illat, a rendőrök pedig örülnek, mert ez a laza tömeg ez nem múlt heti sörösvodkás rioter banda.
szóval szerintem tíz rendőrből kilenc a marihuánát ajánlja itt. én spec diszkrétebb vagyok, wm elkísér egy sikátorba, drasztikusan csökkentett mennyiség, vissza a táncos részre, wm távolabbról figyel. én be a közepébe, becsukom a szemem, és. nagyon nagyon jó volt. . nekem, wmnek kínszenvedés nem szereti ezt a zenét, de büszke rám mert szép vagyok,és jól érzem magam, jól táncolok, és látja hogy ezt nem csak ő látja

ennyi a sztori. minden szép és jó, legyőztem egy mumust, és újra használhatom a menstuációs görcsök  legtökéletesebb ellenszerét ha kell.