abban a városban élünk, ahol olyan van, hogy
a belváros közepén volt egy kicsit leszakadtabb rész. ott van a rendőrség, meg egy hatalmas parkolóház, meg két régi irodaház, rondák. nem is szeret szerintem senki arra sétálni, pedig eléggé fontos ér a közlekedési hálózatban. és tényleg belváros
ezért a városvezetés meghívott vagy húsz nemzetközileg elismert graffitiművészt a világ minden tájáról, etette, laktatta őket egy hétig, hogy nézzetek körül gyerekek, ismerjétek meg a várost,mi van itt, tervezzétek meg, rakjátok rendbe. aztán tegnapelőtt éjjel, meg tegnap , meg ma egész napra, lezárták az említett szakaszt, felállványozták a kívánt részeket, meg darukat vitettek ki, és az egész környék színes, történetes, kedves, nem kell lehajtott fejjel végigrohanni rajta, kirakatok nélkül is van mire bámészkodni.
a rendőrséget nem festik. ellnben az épületen van valami agresszor ezeréves kosz, erős vízsugárral mosnak bele mintákat a kapu egyik oldalán egy ököl tetoválás rajta, love, a másik oldalán a másik ököl, tetoválás rajta, more love.

szóval elmegyek úszni, elfogysztjuk a szokásos szombat reggeli kávénkat wmmel, főzés, és asszem egy kis utcabál. szvít


kiegészítés; régen a nagy bevásárló negyed, ahova az említett utca vezet egy leszakadtabb környéknek számított, a munkanélküliek ott szédelegtek, a környékbeli gazdák , kőművesek, satöbbi  ott szedték össze az aznapi napszámosokat, szóval nem volt túl kívánatos környék. az utcát pedig, amit most újrafestenek, hát, mielőtt elnevezték Nelzonadmirális utcának, hát előtte Satupina Köznek kívták. ennyit a mai helytörténeti leckéről.

kiegészítés kettő, dóri nevű titokzatos kommentelőmnek különösen: http://www.seenoevilbristol.co.uk