az ember legjobb barátja

azt mondják az okosok, hogy ha már a nyomorodat egy házikedvencre muszáj öntened, akkor az macska legyen, mert ők felhasználják a negatív energiát, míg a kutyák például belehalnak a depresszióba, szóval a macsának mindegy, neked meg jó. ilyesmik.

tegnap nem volt túl jó kedvünk. ritkán írok a gondjainkról, mert minek, de ha kíváncsiak lennétek; elég kegyetlen módon szembesültünk azzal, hogy a jelenlegi életünk nem vezet sehová, hogy bár tárgyból van kicsit több körülttünk,meg nem is élünk rosszul, de amúgy az elmúlt három évben nem léptünk előre egy tapodtad sem, semmilyen szempontból. ezt pedig csak a saját akaratgyengeségünknek, lélekrenyheségünknek köszönhetjük, lusták vagyunk, és még azt se lehet mondani, hogy álmokat kergetünk, mert inkább csak sétálunk feléjük. de legalább szeretjük egymást, és majd közösen fogunk hatvan évesen nyomorogni. na ilyen gondolatokkal telt a délután, szóval nem lett volna rossz egy cica a háznál.

SzőrPajti állítólag nem jött látogatóba míg szabin voltunk, a második esténken vonult be büszkén a házba. nőtt, felnőttesedett, hosszú a pofája, nemes a tartása.
Á-éknak is volt kedvenc cicája, de ő nincs megszelidítve, nagy loncsos öreg kövér gonoszfejű zabagép, jön a kuka mellé rendszeresített tálkához, a csontokkal elszalad, minden mást kézzel eszik.
wm elnevezte HarkonnenBárónak.
itt kezdődött a baj. mert ha neve van akkor már ide tartozik a maga elszaladósságával, meg kell vele barátkozni,
meg a kedvem is szar, majd leköt.

szóval kaja, elbújás, cica elő óvatos, fosik, elszalad a kajával, megette távol leül, megint kijövök, lassaban szalad el kaja közelebbre dob, odasündörög, megint elszalad, kajával lépcsőre kiülni, még közelebbre dobni, folyamatosan beszélni, ciccegni, motyorogni, még kis falatkát dobni.
négykézláb ereszkedni, bámulni csak. mjiáukolás, prüttyögés kicsit közelebb, kajás kéz előretart, macsak megszagol, elszalad vissza, sündörög dumálás kobak megsimi eszalad, bla bla bla...
bő fél órás elfoglaltság, kifejezetten élvezem. közelről szebb, herélt, gonosz szemű cica.

harkonnenbáró nemsokára nahyatt fekve dagasztja az eget, rossz kurva, elég hamar feladta magát, én á
gyúrom bele a bajomat, elég istenes időt eltöltök vele. egyszer dobogást hallok a faház felől, lelkifurdalásom támad, mi van ha Pajti az, és rajtakap in flagranti. felugrok, leporolom a térdem, semmi semmi, vissza. wm, és Á is kivonul, mindenki megsimizi, beszél hozzá.
bemegyünk kajálni, az ebédlő ablakából látjuk, hogy körbefordul, majd elégedetten hunyorogva lefekszik a konyhaajtó elé és figyel.
jaj de cuki.
és nem is gonosz a szeme, csak a pupillája nem tud kitágulni, azért tűnik ilyen alattomosnak, ezt már a diznifilmekből megtanultuk.
 édesen hunyorogva nyávog egyet.
mi Ával olvadozunk, kimegyünk, simi. nyávog biztos zabálna.
R a telefonba azt kéri ne legyen harkonen báró a neve, mert az gonosz.

a cica itt
a cica itt
a cica itt

este kilenckor is még ugyanúgy a konyhaajtó előtt fekszik, néha nyávog hgy menjünk  ki. para,. meg bámul befele az ablakon a hülye csíkszemeivel. most már nem harkonnenbáró, hanem vinsztoncsörcsill az állattemetőből.

 a cica itt. hát nincs ennek gazdája?
nem tudni, van neki nyakörve, de eléggé viseletes már.

tizenegy körül végre besötétedett a cica sincs sehol.

éjfél. hangos, torokról jövő erőszakos nyávogás. én nevetek, wm káromkodik, mindketten aludtunk már.
nyávog
kicsit később wm idegesen bámulja a plafont, engem szétszed a bűntudat, a nyávogás iszonyú fájdalmas. azon gondolkodom, hogy mi van ha a gazdája régen meghalt, és most kajarablásból tarja fenn magát itt a környéken, és belénkszeretett a simi miatt.
nyavicsk. kicsit később wm azon gondolkodik hogy magnóra kutyaugatást vesz fel, engem befelé fojtott hisztérikus röhögés ráz.
ez nem megy el, pedig suttogva beszélünk, nem tudhatja hogy a közelben vagyunk.
nem tudunk egy cicát elkergetni,
de muszáj, wm feláll kisicceg az ablakon az éjszaába, a kert sötét nem látni semmit, lassan visszaszenderedünk.
kisvártatva újból nyávogás, hangosabb, pedig emeleti az ablakunk. wm újból káromkodik, én elkezdek félni. de tényleg. mi van ha felmászik a falon, és arra ébredek hajnali háromkor, hogy wm torka elrágva, csörcsill meg szerelmes arccal bújik be mellém a takaró alá?
az udvari mozgásérzékelő reflektor dugója az ágyam mellett van, wm az ablak mellé settenkedik, én bekapcsolom a fényt, wm kikiabál, a macska a kerítés oszlopáról ugrik le a szomszéd kertjébe, eltűnik a bokrok közt, a lámpa fényével az árnyékok is felébredtek, a kissé elhanyagolt kertünkben bármi rejtőzhet.
az utolsó gondolatom elalvás előtt, hogy remélem Szőrpajti majd elkergeti.

reggel nyavicskolásra ébredünk persze. ez a magatartás elfogadhatatlan egy cicától, hol az önérzet, az elegancia? ha ilyen viselkedésű kisállatot szeretnénk akkor kutyánk lenne.  elmegyünk dolgunkra, délben is itt van, elrejtőzik a bokrok alatt, méreget minket. ha a közelében teszünk veszünk, és nem figyelünk rá nyávog,
kegyetlenek nem akarunk lenni, megegyezünk hogy kicsit megsimizzük néha, a csontokat is megkaphatja, de ha rinyál sicc. egész nap méreget minket, a buta fejével meg a gonosz szemeivel, de nappali fényben nem olyan rémisztő a helyzet

nem tudom, hogy egy macska lehet-e retardált, de az új cicánk neve mostantól Szefós.