kultúrsok

sokszor énekelgetek, fütyürészek bent a munkahelyen. el vagyok könyvelve az engem kedvelők körében mint furcsa, az engem kevésbé kedvelőknél mint idegesítő, és ez a kettő néha összemosódik.

szeretek például ismert dallamokat fülekben elültetni, ilyenkor egész nap azt az egy dallamot kell, fütyürészi, zümmögni, dúdolgatni. zsizsegni. a szupermen zenéjét. vagy a lambadáét, vagy gyönyörű tavaszi napsütéses napon három karácsonyi dalt felváltva. (mondjuk amikor ezt csináltam már rámszóltak, hogy nem kéne)

aztán lehet magyar népdalokat fütyülni egymás után összekötő dallamnak a magyar népmesék dallamát használva, ezt általában még szeretik is.

aztán ha nincsenek bent sokan, akkor énekelni is lehet ezeket, egyszer elénekeltem magamnak a madárkamadárkát , és arra néztem fel hogy egy csomóan néznek totál csöndben olyasmivel az arcukon ami miatt énekelni érdemes, zavarba is jöttem úgy csináltam mintha nem vettem volna észre, énekeltem tovább csak akkor már akartam is, és el is cseszerintettem.

de a legjobb mégis az, amikor wm véletlenül hallótávolságon belül van és akkor lehet olyanokat énekelni, jó hangosan

hej dunáról fúj a szél
szegényembert mindig él
dunáról fúj a szél
ha dunáról nem fújna
olyan hideg nem volna
dunáról fúj a szél

hej zolika zolika
adjál már egy puszika
zolika puszika
ha adnál egy puszikát
nedves lenne puncikám
kukika puszika