az van, hogy annyira faintos az idő, hogy minden délután muszáj kint lenni.
szerintem szeptemberig nem is írok blogot.

leégtem tegnap. a naptól. le.
be se megyek, ha nem muszáj, csak kakaóskalácsot sütni. meg limonádét csinálni. meg pisikakilni.

a gyerekek áhitatosan néznek ki a szabadba, lassan mi is kikerülünk. vajon milyen a friss levegőn? nincs túl hideg?

mindegy az, biztos jó lesz. én már nagyon mennék.

külön felhívnám a figyelmet a bal alsó sarki ültetvényrészletre, mert az majoránna.
a fele wmtől mert odavan értem, a másik fele pedig magditól, mert nagyon jó fej.

a következő képen azt a virágot láthatjátok, aminek egy hónapja körülbelül ötven tesóját téptem ki, mert azt hittem gaz. az ideggörcs tépte le az arcom mikor a virág egyszercsak kinyílt.

egyéb versenyzők:

szóval kiköltöztettük a gyerekeket az üvegházba.


van aki már cserépbe is került
van itt minden földi jó, á&r nevelgeti a háztájit:
szerváltam egy könyvet, ami divatos máriatreben, szóval nem olyan okos, de kezdő bosziknak tökély, meglátjátok, idén még saját készítéső ajakír meg csípéskenőcs, izgatott vagyok, sok faint fűszert nevelgetek.

a csípéskenőcs kelleni is fog, ilyenből sok van:
akkorák mint a fél öklöm, hangosak, és a hálószobánkba járnak nyaralni.
wm nem örül neki. pohár és képeslap segítségével üvegharangot gyárt belőlük.

ez egy olyan délután utáni este, amikor nem tudtam miről panaszkodni
pajti nagyon otthonosan mozog nálunk.bár a szappanbuborékoktól fél.



ez utóbbi képre elég büszke vagyok. csak úgy mondom.
meg a következőre is. merazenyimé

nyami bami.

szóval összegezve az élet ilyen: