pajti

szóval rajtunk kívülálló okok miatt nem lehet igazi állandó ittlakó cicánk. ez összetöri egy picit a szívünket, de ami késik nem múlik.

a környéken sok macska él, valószínűleg mind egy kandúrfejedelem leszármazottja, a nagy fekete-fehér királyé. ők gyakorta megfordulnak az udvarunkban, átutazóban, ügyesbajos dolgaikat intézve.

van egy fiatal kandúr, aki egyre gyakrabben jelent meg, reménykedtünk, hogy őkelme lesz a pótmacska.

ha láttam mindig beszéltem hozzá, nagyjából mindig el is szaladt, egészen két héttel ezelőttig.
akkor az egész szombatot rászántam, egy kis szalámi, szétszórva a kertben, aztán egyszer csak mögémsettenkedett mikor a madáretetőt töltöttem föl, én jobban meg voltam lepve.

főleg mikor nem szaladt el. elmondtam neki, hogy ha figyel akkor talál nassolnivalót a fűben, és hogy most nem vele foglalkozom.
azt is elmondtam, hogy többen vagyunk itt, de nem fogjuk bántani, és hogy nyugodtan körbenézhat akkor is mikor itthon vagyunk.

és persze a legfontosabb: hogy van még abból a szalámiból.

kihozatam pár szeletet, és utat pöttyöztem vele az ajtóig, leültem, és vártam, beszélgettem csalogattam.

fél óra múlva kikapta a kezemből a falatot.
nem símogattam meg, majd ha akarja úgyis kezdeményez, sziszifuszi munka a macskaszelidítés.

és így tovább ésígytováb. napokig. van már simi van már dorombolás. meg hasrafekvés, aztán kézelkapásos karmolós harapdálás.


nagy a boldogság, bizony.

minap nyitvahagytuk a konyhaajtót, hogy szellőzzön a ház, mi a kraftszobában ültünk a gép eőtt, mikor megéreztem hogy figyelnek, hátrafordultam, és azt látom, hogy a kispajtás ül az előszobában és figyel minket. ehhez nagy bátorság kellett, mert az a harmadik helyiség. lassan kimentem utána - kint játszottunk, a macskanasit leszarja amit vettünk, de a szalámit szereti a kis rohadék.

odavagyunk.

gizgazcsrkészet:


(külön felhívnám a figyelmet wm órájára, ami szülinapjára járt volna, de egy hónappal korábban kikönyörgött)


egyzser már bement a házba úgy is, hogy tudja hogy látjuk, na az nagy műsor volt, kint az udvaron még felvetett farokkal ő volt a király, de kintről figyelve láttuk hogy ben nagyon óvatoskodva szaglász körbe, meg volt iszkiri is, mikor mi is beléptünk.

szóval úgy néz ki, hogy lesz pótcicánk. ezek jó dolgok.

pajtik