hir namyn diddorol a addysgiadol

ma szent dávid napja van, a gugli mutatta reggel,ezért ezt a bejegyzést a szomszéd országnak, Wales-nek szentelem. Croeso!

Mielőtt azonban belemerülnénk a témába tisztázzunk egy pár dolgot, igen az Egyesült Királyság a naaagy halmaz, neki van a divatszimbólumként is ismert zászlaja, de ebben a nagy fagyitölcsérben különálló (nagyon erős.) nemzeti identitással bíró kis gombócok vannak. Mi az angol gombócban lakunk, de ezen kívül még vannak a velszi, a skót, és az ír gombócok is, és habként vannak az egész tetején különféle kis szigetek, meg cseresznyeként a habon még kisebb és távolibb cuccok. régen az egész egy nagy tésztába volt betöltve, de azt már a történelem felzabálta.
aki mélyebben is kíváncsi erre a cukrászati remekműre, annak itt egy meglehetősen szórakoztató kisfilm, ami megkíván némi angolt ugyan, de szerencsére jó képekkel van illusztrálva.:



na ennyit a politikai földrajzról, szűkítem egy picit a kört. Velsz Anglia nyugati szomszédja (bár a mi lakóhelyünkhöz képest északon van) Velsz védőszentje a Szent Dávid, aki halálának ma van a ezeöcáázvalamennyiedik évfordulója, és nem mellesleg a velszi nemzeti ünnep. (az Egyesült Királyságban nem számít annak, így a velsziek nagy bánatára nem állami munkaszüneti nap)

Velszről szőke nőként annyit érdemes tudnotok, hogy itt élnek a druidák, ami máig is egy élő, gyakorlott vallás, saját nyelvük van amit még mindig megtanítanak a gyerekeiknek, az országban minden kétnyelvű, még a divatáruházban a "cipő" szó is két nyelven van kiírva. ez a nyelv amúgy nagyon hasonlít a tünde nyelvhez a gyűrűkurából.
Annyira menők, hogy a zászlajukon egy sárkány van:


Egyébként az ő neve Y Ddraig Goch (A Vörös Sárkány) akit a Zisten küldött, hogy megvédje a velszi kultúrát és nyelvet.
A nemzeti hangszerük a lant, ezen játszottak a bárdok is ugyebár mikor Edvárdkirályangolkirály beléptetett a fakó lován hej.

nemzeti jelkép a metélőhagyma meg a nárcisz, de manapság már az utóbbit tűzik ki a ruhájukra. eddig azt hittem, hogy ez egy nagy egyesültkirályság szimbólum a tavasz köszöntésére, főleg hogy a nárcisz itt gazként nő még az autópályák szélén is, de most már tudom, hogy ádehogy (mondjuk itt valószínűleg olyasmi is közrejátszott, hogy a metélőhagyma és a nárcisz velsziül majdnem ugyanaz, és bár régen a katonák az előbbit tűzték a kabátjukra megkülönböztető jelzésül a csatákban, manapság azért egy nárcisz sokkal inkább divatkompatibilis)

ezt a képet az internetről loptam dekorácíónak valami velszi oldalról, nem én készítettem.

saját nyelvükön az országuk neve: Cymru
saját nyelvükön a fővárosuk neve: Caerdydd, ami angolul annyit tesz hogy Cardiff, és hát azért ez az egész felhajtás, mert hétvégén itt voltunk kirándulni.

Nincs is olyan messze Brisztoltól, fővárosi rangja van a lakói szerint, úgyhogy tutira elég csicsás egy városnézéshez, vár is van meg tenger is, kell ennél több?

Ami gyanús volt, hogy bárki aki meghallotta hogy oda megyünk rögtön megkérdezte: vásárolni? ehh, persze hogy. vásárolni. (tíkémeksz)

mikor megérkeztünk megértettük miért a kérdés, a belvárost teljesen elárasztották a boltok, de ez már csak így van minden túristalátványosság környékén, és itt nem is volt annyira zavaró. amit szintén kedvelek, hogy vannak olyan üzletek, amik nagyon adnak a kirakatuk igényességére, ez az ablak az első fényképek egyike amit a városban készítettünk:

kábé két háromszáz régi varrógép volt a védőrács az üveg mögött, nagyon tetszett, bementem a boltba hogy a belső dekorációt is megnézzem, nagy régi fogaskerekek, meg orsók, meg karok, és láncok. a ruhákra nem emlékszem. (á-éknak is van ugyanilyen képük, egy másik városból, szóval ha őróla is akartok képet látni akkor képzeljétek az ő fejét az enyém helyére)
a város maga kicsit emlékeztetett Székesfehérvárra, nem olyan dimbesdombos mint Brisztol.

Bár mi egyenesen a várba indultunk mégis eltévedtünk a vásárlás ködében, mert az óriási és brisztoliakkal teljesen megegyező plázákat hihetetlen édes, különleges, titokzatos, többszintes árkádlabirintus köti össze.
ja igen romantikus is.

azt tudom elképzelni, hogy ezek az árkádok régen sikátorok voltak, készítettek rájuk egy üvegtetőt, és kész.

megnézném szívesen este, vagy karácsonykor, mikor az egész felragyog a lampionok fényétől.




az árkádrendszer közepén talátuk ezt az ébredező piaccsarnokot, illatos és színes már korareggel is.


torony a teremben:

méregerős kávét kaptunk itt kettő fityingért.

wm művészifotóz:


végül kikeveredtünk a vásárcsarnok bűvköréből, irány a vár.

ami tulajdonképpen egy robosztus várfallal körbekerített hatalmas udvar amiben van egy palota, meg egy másik vár, meg kertrendszer és az egészet jól körbe lehet járni.

a várkaput őrök védik, akik bizonyos időközönként teátrálisan helyet cserélnek, különleges táncmozdulatok kíséretében:
a második védelmi vonal az összenőtt szemöldökű információslány, ha lehet ez még rémisztőbb. örültm hogy van jegyünk.

a harmadik bedig az ismeretlen katona szobra:

elindultunk a várfalon körbe, minden bástyáról kinéztünk a városra, és kerestük a magyar zászlót a várfalon. nem találtuk.

wm nagyon boldog, mert várat fotózhat:
ez a mosoly tényleg a várromnak szól, nem pedig annak, hogy az egyik bástya takarásában kibontom magam a pendelyemből, hogy puszit adhasson a cicimre.

a hajítóbizgentyű (amit nem bizbasznak, hanem trebusé-nek hívnak)

a várfal belülről is nagyon izgi, hosszó kongó folyosókkal, meg kis termekkel:


a folyosókról nincs kép, mert dobszó üti meg a fülünk, a sötét és nyirkos helységben megindul a fantáziánk, dobok! súgja wm, orkokat vizionálunk, sietősre vesszük a figurát, és amikor kiérünk az udvarra azt látjuk hogy egy rezesbanda vonul be a várudvarra, a palota elé:meg egy csomó díszegyenruhás katona, meg egy kecske, ők is táncolnak, meg gimnasztikáznak a puskáikkal. wm meghatottan lehelli a fülembe: most olvastam arról a kecskéről. tiszti rangja van, majd homályos szemekkel videózni kezdi a műsort. amit nem mutatunk meg, mert rengeteg volt a túrista, és elrontják a képet. helyette álljon itt a kép a kecskéről


szóval a kecske úgy került bele a velszi seregbe, hogy egyszer egy csatában amikor már minden elveszettnek tűnt, egy kecske ront be a harcok sűrűjébe akit a velsziek követtek és így valahogy megmenekültek- bevallom őszintén ezt a sztorit már később, a múzeumban olvastuk, és engem jobban érdekelt a farmerből varrott gázmaszk, úgyhogy elég szedettvedett a tudásom ezzel kapcsolatban.

a lentebb látható piros rucikról meg kucsmákról pedig előzetesben annyit, hogy a nagy fagylaltkehely minden gombócának ez az ünnepi viselete, a gombolást kell figyelni, azonosításnál.
erről hosszabban itt olvashatsz, ha érdekel.

a fenti linkre kattintva azt is megtudhatjátok, hogy ezek a búbok igazi maciszőrből vannak, vesszóvázon, és közel sem olyan nehezek mint amilyeneknek látszanak.

hogy miért a tokán kell viselni őket, azt nem tudom.
persze vannak a fejlesztett harcosok is, nekik nem macisapijuk van, hanem cicakabijuk.

puszta kézzel, foggal körömmel, közdenek a hazáért.

The Royal Regiment Of Wales


a bemutató után hosszan vártuk hogy újra elkezdjék a muszikálást, de mivel csak a közzel beszélgettek, inkább megnéztük a régi várat is, ami az udvar közepén áll egy dombon. wm csípőből tolja, hogy szerinte mikor készült, és hogyan,
amit aztán szóról szóra leírva találunk egy információs táblán.
wm büszke magára. cuki.




felmászunk, körülnézünk. én a vártoronyba nem megyek fel, mert nagyon magas, és csúszós kőből készül csigalépcső vezet fel, a magasságiszonyom győzedelmeskedik

wm indul le először,



ezután a következő állomás a palota belseje. nem túl sok szobát nyitnak meg, de azon annál gyönyörűbbek. (a vinnyogó kölkeiket gyönyörű múzeumokon végigrángató szülők nélkül még élvezetesebb lett volna.)

plafon egy kis gondolkodószobában:

ebédlő:

wm az ebédlő egyik ablakában

ebédlőplafon
és fal:


tapéta.
mondom tapéta.
a kis teremben, ahol olyankor esznek, mikor nincsenek vendégek:



a könyvtár ajtajait kívülről belülről majmok díszítették:






annyi sok gyönyörűség volt, többször végi tudnám még járni, valószínűleg fogom is. a nemzeti mindengyerekiskolábanvan-napon.

ja utána vármúzeum, meg szendvicszabálás, meg kávé meg még körbejárás,
nagyon lefárasztotta az agyunkat ez a sokminden.
a kukák például:
tornyok:
meg flegma gonosz vízköpők:


szóval ennyit bírtunk. kitámolyogtunk a várból, beültünk egy sörözőbe, mert wm számára a kultúra része a helyi sör, én limonádáztam,

aztán velszisütit vettünk a piacon aminek a receptjét nagyon illene leírnom, de mivel már három órája szenvedek ezzel a bejegyzéssel inkább hagyom most a búsba, ehelyett elmesélem hogy láttunk a várban egy anyukát, aki tizenkét centis tűsarkúban, feketefehér koktélruhában, fátyolos fekete kalapban jött kövesfüves várlátogatásra, és a rózsaszín csipkébe öltöztetett kislányával fel alá sétált a hadtörténeti múzeumban úgy, hogy a kislány mindkét cipellőjébe egy sípolós gumijáték volt beépítve. wm gyáva volt és nem fotózta le nektek sajnos.

végül a busz indulásáig benéztünk a plázákba is, az agyunk addigra eléggé elfáradt. nem néztük meg a kikötőt, a meg velszi nemzeti múzeumot, legközelebb,
végül pedig egy kávézóban fényképezgettük egymást:






nna ennyi.




Diolch am dy sylw.