2010. október 2., szombat

grrr

fiscsike-foscsika, sőt mi több; szarcsika nap volt ez a mai, köcspöcssi kurcsianycsijába a pacinak kukcsiját, mert kirángatott minket a szombat délelőtt háztűznézőbe de baszcsizott se megjelenni.
nagyon mérgesek voltunk, mert késésben voltunk, és mi udvarias rendes emberek vagyunk, úgyhogy taxit fogtunk (és fizettünk ki ugyebár) hogy odaérjünk, sikerült is, emberünk sehol, hívtuk kicsöngött, de nemigen vette fel. úgyhogy asszem az ímélcímével meg a telefonszámával fogok egy két huncut helyre regisztrálni. szóval a lakáskeresés még mindig bekapcsolva. ehh. (úgyis kivesszük az elsőt amit megnézünk, mi mindig így csináljuk, eddig bejött.)

vásárolni is voltunk ma, amióta nincs állásom ilyen nem történt, most megkérdeztem wmet kell-e neki valami erre megmutatta a hatalmas tátongó szakadást a cipőjén, a guta ütött meg.

tavalyelőtt egy gyönyörű barna doktormártensz cipőt kapott, nagyon drágáért, besétált vele az irodába, ült az íróasztalánál, hazasétált, kábé kilenc hónap hordást bírt, és ELTÖRT a talpa. nem elkopott, hanem eltört. tudod, az a híres sárga gumitalp. sokkot kaptam, mert én három évig hordtam a martens cipőmet, minden nap, kivétel nélkül, de így megy ez.
úgyhogy legközelebb egy iszonyú drága ketörpillár cipőt kapott, elegántosat, szépet,odafigyelve arra, hogy kellően vízálló, meg ergonómikus legyen, tavaly ősszel, hordta kábé fél évet összesen, és leszakad a sarka konkrétan. az a baj, hogy sose tesszük e a blokkokat, a keterpillárt azt most legszívesebben beperelném. *

úgyhogy most egy általunk nem ismert márkát választottunk egy olyan helyen ahol lejárt divatú cuccokat árulnak féláron, és csak azt néztük hogy olcsó legyen meg megfelelő méretű.
állítólag három év garancia van rá. aha.**

mindenesetre, a háztűznéző, és a cipővásárlás annyira kikészített minket (nem soroltam fel az összes apró gikszert, de ekkorra már kínunkban röhögtünk annyi volt) hogy vettünk két könyvet, ami jó
és a kedvenc éttermünkben ettünk a kedvenc hamburgerünkből ami meg mennyei. még a büfije is karakteres.

amúgy wm vicces volt, negyed óra hiábavaló várakozás után megpróbált betörni a házba, úgy rángattam vissza az ajtótól, mert riasztós, és egészen a buszmegállóig fogadkozott hogy visszajön bosszút áll.
mondom mit, morzsát szórsz hogy idecsald a sirályokat?
nem, betöröm az ablakot, vagy beragasztom az ajtót purhabbal.
az nem ragaszt, akkor inkább pillanatragasztóval.
igen. a kulcslyukba is

itt egy kép róla, amikor iszonyú mérges. :



itt éppen azért, mert nem jön az a rohadt busz.

megnézte a képet azt mondja nincsen neki karizma. hortyogva röhögtem, hogy tényleg nincs.



*vagy bedobnám az ablakait kővel

**rákerestem a cipőre, és véltlenül ugyanaz gyártja, mint az évekkel ezelőtt szülinapomra kapott sárganyelű késemet. nagy baj nem lehet.

Nincsenek megjegyzések: