2010. június 3., csütörtök

mert egy év az ki-be-ba-szott hosszú idő

mert fogalmad sincs mennyire lélekölő kiszárító gyilkos durva dolog a NÉLKÜL, addig amíg, nem látszik elérhető távoságban a VAN.

reggel kistehént hallgattam, énekeltem miközben begurultam,énekeltem a műszakomban végig, majd énekeltem hazafelé, az emberek mosolyogtak, és tudom, hogy nemsokára OTTHON
vagyok, és akkor a szívem majd leül kicsit, és a fény felé fordítja az arcát, és tudja hogy most jó, annyira amennyire már régen volt jó, és sírok is örömömben már most, pedig még tíz nap