helyzet

láttam harmincöt percet az alkonyatból, kíváncsi voltam miért a nagy hepaj érte, most már tökéletesen megértem, tiniként valószínűleg én is rajongtam vona érte, vagyépphogy nagyon nem, de ez is tökéletesen beleillik a rendszerébe.

talán ha épp menstruálok, még végig is néztem volna, pazaroltam ennél már több időt is, szarabb filmre


(ha láttad esetleg végig, akkor elárulhatnád, elhangzik a filmben, az "akkor miért jársz még mindig iskolába" mondat?)



jaa, hogy benneteket sokkal jobban érdekel az hogy miyen volt az interjúm?
jól éreztem magam, láttam a kedvenc boltom raktárát, illatos volt.
az első kérdésnél beégtem, de sokat nevettünk, és jól éreztük magunkat.
kérdeztem az esélyeimet, amire csak annyit mondott, hogy ne felejtsem el, hogy négy belsős is jelentkezett, de majd szólnak. ha csak eddig jutottam el, akkor is megérte, de szerintem nincs veszve minden.


jó amúgy itthon lenni, hiányoztak a kollegáim, örültek nekem

a hazaút pedig egész elviselhető volt, fel se tűnt hogy repülök, úgy élveztem a könyvet,
(kissé ironikus, hogy a tvájlájt kritika után mondom ezt, de temessetek egy sírba wmmel)
(csók lucita)