álmomban kaptunk egy kis kertesházat az erdőszélén. fehérre volt meszelve a falakívülről, dombtetőn volt, faluszélén, erdőszélén, és az árokban úgy jött lefele a víz, lassan komótosan, mintha élne, nagy fürtökben akaszkodott a vízparti gazra a békapete, ahogy kiskoromban, amikor az udvarban gödröt ástunk vízzel feltöltöttük, és ebihalakkal raktuk teli, hogy majd lesz saját halastavunk, csurog a tenyeremből a víz,ahogy szaladok,félek, hogy elveszítek egyet is abból az ötből, tízből, akármennyiből amit sikerült két tenyérrel kifognom, -aztán elfeledkeztünk róluk és a kiszáradt gödör alján fekete pöttyök vannak,
volt az udvarában egy nagy diófa is, a levelei frissektavasziak, átlátszik rajtuk a napfény, ha elérem lecsípek egyet, összerörzsölöm megszagolom,
szólok wmnek, hogy gyümölcsfékat is akarok, és most hogy már ébren vagyok málnatöveket, nyárikonyhát, betonjárdán melegedő lusta macskákat is