politika

csörcsill mondott valami olyasmit, hogy semmi sem szól a demokrácia ellen szebben, mint egy választóval öt percig beszélgetni. asszem. ne bízzatok a műveltségemben.

viszont nem kommentáltam még a magyarországi politikai eseményeket.
(no nem mintha túl sok jogalapom lenne, a magamfajtáknak nem engedném meg a szavazást, eleve aki x ideje inkább a kényelmet választotta máshol az ne pofázzon bele)(amennyiben az x=54 úgy meg végképp)

az első egy költői kérdés: vajon milyen mértékű lett volna viki idegösszeroppanása idén, ha valami furcsa véletlen során mégsem ők nyernek? és te vajon elfogadnál e vezírednek valakit, akit agykórházba kell szállítani ha nem úgy alakul ahogy ő akarja?
mondjuk elnézve egy átlag vikirajongót a kérdésem meg is van válaszolva.
olvassátok el veriel vikibeszéd-magyarázatát. kurvajó

de a kettősállampolgárságra még én is felkaptam a fejem, ez micsodahülye bazmeg, milyen útlevele van? román. akkor ő micsoda? román. miért kellene egy románnak kedvezményeket adni, ami egy magyarnak nem jár? szentimentalizmusból? ugyanmár

hogyaszondják, nem lesz több kordon. hátakurvaanyátok tőletek kellett a normálisabbját védeni.

jó mindegy, már meg is untam, ennyit akartam a magyar politikáról.




ápdét egy hónappal később: a szlovák reakciótlátva értemh ogy egyesek miért akarnak máshová is tartozni