egy lengyel házaspár lakik felettünk
jóban vagyunk velük, hébehóba megállunk váltani pár szót
van nekik egy féléves kisfiuk, már most lengyel feje van.
nem volt még otthon.

sokat sír mostanában, jön a foga
a házaspár folyton mentegetőzik a sírás miatt, és nem hiszik el hogy mi tényleg nem halljuk. csak azt halljuk ha énekelnek neki

nagyon szeretem a borostyánt.
ha nincs rajtam semmi ékszer, akkor is viselek egy nyers borostyánkövet a nyakamban, egy olyan ékszerszett egy kimaradt köve, amit a nagymamám viselt az anyukám esküvőjén, utána meg én a kishugomén

felénk úgy tartják, borostyánnyaklánc segít fogzási nyakláncon, pici köveket fűznek fel, akasztják a kisbabák nyakába.

volt egy borostyán karkötőm is, apró kövekkel,, szerintem 15 éve tuti hordom, de lehet hogy régebbóta

pár napja szétvágtam, felfűztem belőle egy kisbabanyaknyit, és bekopogtattam a lengyelékhez.
zavarbn voltam, mert húlyén hangzik, az anyuka is inkább udvariasságból vette el, mondta, hogy fél hogy megfullad a gyerek, ilyesmik.

aztán a minap összefutottam vele, és azzal kezdett, hogy a kiskölök múltkor úgy sírt hogy nem bírta tovább és ráadta, és negyed óra múlva megnyugodott, köszöni