krípi

egész kellemes este volt

meginvitáltam karolinkát, a kis lengyel kollegámat, aki egyedül van a nagyvárosban és szakított a barátjával, és szomorú, jöjjön, egyen nálunk.

fini zöldségleves, meg lángos volt, ízlett neki, otthonias,
de így megy ez, szeretjük a lengyeleket, ők is minket, vannak akik komolyen veszik a lengyelmagyarbarátságot, dobzsedobzse

aztán kikísértük a buszmegállóba, aztán wm megkérdezte, hogy van e kedvem kikísérni a kishídhoz, hogy kipróbálja a tripodot, kis esti fotózás. annyira nem volt kedvem, mert telizabáltam magam, és hírózozni akartam, de öt perc hát miért ne,
meg különben is mostanában egy csomó mindent tanított a fényképezéssel kapcsolatban, höhh próbálgatom a szárnyaimat, már amennyire azt a két pihés kis csonkdarabot annak lehet nevezni a fotózással kapcsolatban, lőttünk egy párat

aztán a templomunk körüli temetőben is próbálkoztunk, láttuk, hogy az utolsók most zárják maguk mögött az ajtót, elmennek autóval

és itt megtörtént az elmúlt időszak legbizarrabb eseménye számomra

az egyik autó megállt, kiszállt belőle, egy nálam nem sokkal magasabb kopesz, szemüveges szakállas angol ürge, és megkérdezte, hogy nem szeretnénk e, ha visszamenne e a templomba, felkapcsolni a világítást, mert akkor jobb fotókat csinálhatnánk , ő a pap, jaj nem dehogyis köszönjük szépen-szabadkoztunk, várt minket a maradék lángos,
és akkor nekikezdte mondani a magáét, a templomról, aztán a városról, aztán rákérdezett honnan jöttünk, ó igen óigen magyarország, volt benne egy kis rasszizmus, de nem a zavaró fajta, hanem inkább ilyen kis fűszerként, látnivalók a városban, elmondta, elcsodálkozott wm keresztnevén , és megemlített egy ugyanilyen keresztnevű híres (magyarországon méltatlanul keveset emlegetett) magyart (nagyon irígylem wmet, mindenki odavan a nevéért) aztán mondta tovább csak mondta, az ő neve adrián a római hadriánuszból, de ezt biztos tudtuk, és csak mondta gyerekek én ilyen szófosást rég láttam, de volt értelme és logikája, nagyokat gesztikulált, kiderült közben, hogy latin-görög tanár valami magániskolában ,minket nem nagyon hagyott szóhozjutni, csak néha kérdezett párat, eddigre wm már felvette a pulcsiját, nekem pedig elkezdett fájni a lábam, aztán a temetőről körülöttünk is elmondta, hogy hogysmint, meg a véleményét a lakótelepekről, és hogy a franciák meg a németek szeretik a bíedét, de az angolok nem, hát a magyarok, és mi a véleményünk az angol fürdőszobákról, és a szőnyegezésről, mindenhol szőnyegek vannak itt, ekkor már sutyiba meghúztam wm haját, hogy ne nevessek, ő pedig, belevájta az ujját a hátamba, és hát az angol iskolarendzsre az egy szar, higyjük el mert minden hülyét az egyetemre küldenek, és csak hallgattuk a férfit, aki rátért a gasztronómia témára, pár szó arról, gulás, és hogy napi ötször kell gyümölcsöt enni, aztán hogy ő bizony szereti a káposztát de savanyítva nem, de most már nem tart fel minket, viszlát, szí jú létör, és beugrott a kocsijába és elhajtott.

mi pedig ott álltunk wmmel, és elkezdtünk nagyon röhögni, hogy ez nem is történt meg, majd megbeszéltük, hogy valószínűleg a pedagógusi belső órája csinálta nekünk ezt a műsort, szinte percre pontosan egy tanórányit beszélt hozzánk, aztán kicsöngettek, és kikapcsolt

hát min gondolkodnak az ilyenek, meg autót vezetnek, és .
sokkolódtam, de most már tutira elmegyünk egy misére is.


ilyen nincs is.

és olcsóbb mint a mozi