fostaliga

azért vagyok kicsit csendesebb mostanában, mert nemjó dolgok történnek, és azokról ritkán írok.

de most panaszkodni fogok, hogy lássátok:élek

egyrészt a lelkem temploma bizony roskadozik pötit.
hónapok óta fáj a lában, meghúztam futásnál, azt hittem, reggelente kifejeett kínok közt keltem fel, mindegy, kis sétával lemúlt.

aztán egyser csak visszajött az a fajta ócsak bénító derékfájás, aminek a varázscipőim megvásárlásával azt hittem hogy örökre búcsút intettem-egy éve.
szar ez, mert gyakorlatilag nem tudok dolgozni, minden, a minkámmal kapcsolatos mozdulat nagyon durván fáj, sorolhatnám hogy hol, és hogyan, órákig.

annyira, hogy még a háziorvoshoz is elmentem. kellemes élmény volt, cuki kedves dokinéni, aki megmérte a vérnyomásom, majd at mondta egyek sok fájdalomcsillapítót, (ne aggódjak, ez nem rossz dolog, egyáltalán, sőt) majd a jó meleg fürdő, zuhany után csinálja ezeket és ezeket a nyújtó gyakorlatokat-hopp nincs prospektus-akkor gyorsan lefeküdt a földre bemutatni őket, jó.
ja nem, nem ír ki, ha szarul vagyok ne menjek dolgozni, hanem telózzak be, majd visszadátumoz.
oké.
és fájt. utánaolvastam, köszönhetően egy igen asznos blognak, jól kitalátam, hogy isiásom van, hip hip hurra

aztán kaptam új csodacipőt, (odavagyok az íbéjért, negyedannyiért mint a boltban),tényleg az lehetett a baj, hogy a régi elhasználódott egy év alatt, de az újhoz hozzá kell szokni, zabáltam a bogyókat, (amit utálok) és félmunkát végeztem, hát ennyi

és fájt meg fájt és fájt.

aztán wm lelki terrora után felhívtam valami specialistát, el is mentem (wm elkísért, nehogy kisunnyogjak) kiperkáltam egy istenes összeget, és a nagyon szimpatikus dromedár középkorú bácsi egy órán át tapogatott meg kérdezgetett, aztán három helyen beletérdelt a gerincembe, sikítottam az ijedtségtől akkorákat roppant, azt monta, hogy a cipő jó,
kerüljem a meleget, ne zabáljam a fájdalomcsillapítókat, és ne gyakorlatozzak addig, amíg a márványkeménységűre gyulladt derék meg seggizmaim meg nem gyógyulnak, ja és jegeljem
20 percig minden órában.
és majd szól mikor kezdhetek el újból mozogni, de jövő nyáron maratont is futhatok akár (aham)
ja és menjek vissza jövő héten, egy újabb bankrablásra meg gerinctörésre

remek. de legalább tényleg érzem a javulást, egy óra műsor után képes voltam kiegyenesedve járni, és higyjétek el, ez hatalmas javulás.

a másik bajom, meg a melóhelyen van.
és tudom, hogy ezerszer jobban érlünk itt mint magyarországon, ezerszer, de én egy elégedetlenkedő, és túlfejlett igazságérzettel megáldott fajzat vagyok. (lószart áldott: szénnéátkozott)
szóval a bajom az, hogy nem kapom meg a hónapok óta beígért előléptetésemet, amit mondjuk kristálytisztán látszik, hogy nagyon régóta megérdemlek, multi, pénzféltés hatalmaskodás, és szétcseszi az agyamat, hogy minezt olyanok döntik el, akik a véleményem szerint maguk sem végzik el a számukre előírt feladatokat.

ez frusztrálttá tesz, ami pedig még jobban, hogy et nem tudom kifejezni a magam módján, mert a szókincsem szegényes a minőségi , udvarias szarkazmushoz, ahhoz a fajtához, amit ha az arcodba kapsz, nem tudod eldönteni, hogy megsértettek e vagy sem.

most már hetente ülünk le a főnökömmel megbeszélni, hogy ez így nem jó, 22es csapdája, addig nem ltesz semmit az előléptetésemért amíg nem tapsolok minden szarhoz (és nem fejezem be a tekintélye rombolását az alkalmazottak körében)
én pedig nem tudok szívvel lélekkel dolgozni, amíg ennek nem látom az elismerését (ha az előléptetéssel járó pénzkülönbség egy fillér lenne, akkor is ezt csinálnám, ez a legrosszabb, az elvek)

és hogy ő megérti a frusztrációmat, de nem tehet semmit, szerintem meg elfelejtette honnan jött és nem tesz semmit.

és mindezeket tényleg egy 26 éves elsőmunkahelyes drámatagozatos csávóval kell megbeszélnem, aki érzékenyebb mint egy tizenhárom éves emó

és ez egy három hónapja. az elején az ígéretek után még felvillanyozva bizonyítgattam egy hétig hogy defasza vagyok, de most már nem megy az se.

mindegy. tegnap sikerült neki az asztlra szarnia , és attól tartok, ezt a menüt már nem veszi be a gyomrom, de annyira nem tdok mozdulni, mert wm is még a melókeresősdiben van.
és a legszarabb, hogy a csávó ezektől eltekintve tényeg az eddigi egyik legjobb főnök akivel találoztam.

na mindegy, ilyenek vannak, letelt a negyven perc megyek jegelni