biccenpísziz

nna nolyanok vannk, hogy van valami kajafesztivál a téren, és reggel a legeslegnagyobb megdöbbenésemre friss fanyarédes pörköltalapillat volt. nagyon összefolyt a nyál a számban, bár utána ezt elnyomta az egyik pábból kiáramló édes állott sörszag.
szeretnék szombaton este fél nyolctól nyolcig baján lenni, ennyi pont elég idő lenne ahhoz, hogy egy fél évre elegendő halászléadagot magamhoz vegyek.
mindegy, erről lecsúsztam

meg olyanok is vannak, hogy az arnolfinihez (hát mekkora hogy már van olyan aki tudja miről beszélek-love) beállt egy ÓRIÁSI hadihajó, kitölti az egész parkolót, nem túl szép, de van ágyúja is meg minden, aknakereső, az a neve, hogy hms middleton, ha érdekel, de majd wm csinál képeket is, szóval nagy, tetszik.

és az is van, hogy kiskoromban nagyon szerettem volna egy doktormártensz cipőt, tudod azt a sima fekete acélbetétest, de iszonyú drága volt, és két éven keresztül nézegettem a kirakatban, aztán eljött a ballagás , és kétszáz forint híján pont összejött annyi amennyi a cipő volt. elég szegények voltunk akkortájt, szóval illett volna megosztanom a családdal, de én besunnyogtam a városba, égette is a pénz a pénztárcám rendesen, és megvettem. anyut szerintem kissé megütötte a guta, de csak annyit mondott, hogy több cipőt nem kapok egy darabig most már
egy hétig vele aludtam, gyönyörű volt, kábé ennyi idő is kellett hozzá hogy a csinos kis lábfejem beletörjön, olyan is maradt örökre, főleg, hogy az ezután következő két évben semmi mást nem hordtam.
aztán szépen lassan elkopott, (most az szaladt végig az agyamon, hogy ez a történet több mint tíz éve esett meg,)meg a stílusom is megváltozott, nem kell már doktor mártensz, soha többé, gondoltam
de azért ma sikítva rohantam az irodába, amikor szóltak hogy vár rám egy doboz, wm-től ajándék.
de most nem mutatom meg inkább
majd csütörtökön

meg este gyönyörűek voltak a felhők, a nap csak a lombok felső harmadát világította meg
és az árapály ma teljesen be van vadulva, fél hétkor száraz lábbal át lehetett kelni, kilenckor pedig annyira fent volt amilyenre nem is emlékszem, és visszafele ÖMLÖTT, ültek rajta a sirályok, és utaztak felfele

meg láttam a zindekszen fotókat a pesti uszálystrandról, és teljesen kész voltam, hát mekkora már, végig kellene velük tolni az egész partot, vell dán, ez az amitől a túristák megbolondulnának, már csak fel kell nőni a fogadásukhoz

és eddig fogalmam sem volt arról, hogy a combom hátsó része milyen fontos szerepet játszik a mindennapokban. véletlenül beleültem egy nagyon éles és hegyes fémdarabba, és most van egy nagy sebem ott, au

meg hepi börszdéj nikola teszla