a kultúrák, mikor találkoznak

ez a sztori wmé, de mivel ő sose mesél a mindennapjairól, nekem kell elmondanom, mert nagyon jót nevettem rajta

kezdetnek a szereplőkről.
peter, és karolina wm kollegái, egy lengyel párocska, ők hárman nagy cimboraságban vannak, aminek örvendezek erősen wm miatt,
egyébként is kedvelem őket, jöttek már hozzánk magyarost enni, és megmutogatni a lengyel szalacsit, mi is voltunk náluk pirogit enni, meg megmutogatni a mi büszkeséginket.

peter nagy ateista, sőt vallásellenes, a zenei ízlésük is hasonló wmmel, amíg ezt megbeszélik, addig én lássos fördőgolyót ajándékozok karolinának ő meg fülbevalót nekem

sibi wm főnöke, csendes szerény bajuszos indiai csóka, elkötelezett katolikus.

karolina szülei olaszországban élnek, most voltak nyaralni náluk, rómát is tervbe vették.

sibi ezt megtudván megkérte őket, hogy hozzanak már neki egy rózsafüzért rómából.

mivel sibi szintén egy jó ember, peter eldöntötte, hogy a legszentebb rózsafüzért szerzi meg neki, úgymond tűzközelből, tehát bármennyire is égette az orrát a tömjén, és a bőrét a szenteltvíz, bevetették magukat a vatikánba, megkeresték a legmagasabb templomot, felmentek a tetejébe, ahol találtak is egy kegytárgyárusító boltocskát.
olaszul nem beszélnek, ezért karolina anyukája tárgyalt az apácával, aki a cuccot árulta.
a rózsafüzéreket szépen díszített dobozban árulták, a dobozon Ratzinger vigyorgott az ő sztárvárszos mosolyával. már majdnem fizetésre került a sor, amikor az apáca meghallotta petert és karolinát lengyelül sutyorogni, hej de megörült, át is váltott rögtön lengyelre, hazámfiai,

és visszavette a rózsafüzért, dobozostól, hogy ne a németet vigyétek, van nekünk saját pápánk, szóval így esett, hogy
az indiai sibi jánospálpápás dobozban kapta a rózsafüzérét

mindörökké
ámen