apróhirdetés

van olyan, hogy a hétköznapok monotonitása elhomályosítja az ember szemét, és nem veszi észre
az emberek mosolyát az utcán, mikor ez a dal szól a fülemben és táncolva tapsolva sétálok hazafelé

és olyan könnyű elfelejteni a fehér vécéülökén az inverz wm feliratot- a seggemen levő alkoholosfilc felirat lenyomatát

vagy amikor hazafelet leülsz a parton, és a metttyú épp akkor köt ki az orrod elé,

és amikor véletlenül kihallgatod a kollegáidat, amikor arról beszélgetnek, hogy szeretnek,

meg amikor hajnali hatkor kilépek a házbúl, és a napkeltében nyolc nagy színes hőlégballon úszik át a fejem felett...

pedig ezek a dolgok azok, amiért érdemes az egész, nem?