önfényezés

most hosszú sorokon keresztül fogom a saját seggemet nyalni, ha nem vagy rá kíváncsi, akkor most lépj ki

ugyebár az van, hogy én vagyok a DCM a városban, meséltem már róla, a feladatom, hogy szarból várat építsek, és továbbmenve ezen a hasonlaton, hogy betanítsam a kőműveseket.

ma volt az első kávémester találkozó.
iszonyú sok küzdés árán sikerült megszerveznem, rengeteg durva küldözgettem szerteszét, nálam sokkal magasabb szinten lévő embereknek mondtam meg a magamét, panaszkodtam, parancsolgattam, zsaroltam, rimánkodtam, de sikerült a kávémestereket összegyűjtenem. egy hónapomba került kábé.
ilyen találkozóknak havonta kellene történniük, de ebben a körzetben nem volt évek óta.
nehéz, mert nincs aki kiképezzen, saját erőmből kell utánajárnom a dolgoknak, saját magamnak kell kitalálnom hogy hogy működnek leghatásosabban úgy a dolgok, hogy az a cég érdekeivel is egyezzen.
hetek óta semmi más nem járt az agyamban mint ez a míting, ülök az ablkban, és cigizek és azon agyalok, mit hogyan mikor, sétálok a melóba és azon agyalok hogy mit hogyan mikor, főzök és agyalok, ésígytovább.

és ma ott ülök, tíz emberrel szemben akik mind teli vannak kérdésekkel, fogalmuk sincs arról sem, hogy mi igazából a feladatuk, nincsen oktatási anyag, az egyetlen kapaszkodóm az, hogy mind nagyon szereti a kávét.

és megcsináltam, jajdejó
kezdtünk a jégtöréssel, készítettem kis kártyákat buta kérdésekkel, pl mit olvasol éppen, milyen hírességgel találkoznál szívesen, bemutatkoztak egymásnak, válaszoltak a kérdésekre, nevtgéltek, és működött, kábé fél óra alatt sikerült csapatot csinálni belőlük.
elmondam nekik mi a munkájuk valójában, és nem hagytam ki a sötét oldalakat is. bemutattam az összes dolgot ami segítheti a fejlődésüket, és láttam rajtuk, hogy elhiszik nekem, hogy jöhetnek hozzám a kérdéseikkel.
előadtam egy csomó fontos dolgot, célkitűzésekkel, feladatokkal, határidőkkel, amiket nekik kell véghezvinniük a saját boltjukban, összekapartam egy tesztet, hogy játék is legyen, a nyertes gumicukrot kapott,
én a világ hebehurgyája képes voltam pontokba szedni, majd azokon végigmenve egy komoly előadást tartani.
és bakker, nem hiszed el, ezek végigjegyzetelték, hát ilyet sem láttam még,
és a vezetőjüknek tartanak, kérdezgettek, válaszoltam, megosztották a kétségeiket, a problémáikat,
és hagytam őket csevegni is, viszont képes voltam nem leragadni egy témánál, hiába vagyok hajlamos rá.
és leraktam eléjük egy hosszútávú tervet, és felfogták, hogy mennyire nem könnyű a feladat ami előttünk áll, de a végére mind mind totál fellelkesült volt, dobálgatták a jobbnál jobb ötleteket, mesélték egymásnak mit hogyan, és örömködtek azon, hogy nincsenek egyedül.

aztán kiokítottam őket elméletben arról, hogy mire kell odafigyelniük, amikor aroma laboratóriumot szerveznek, adtam nekik anyagot, közösen elmentünk bevásárolni, aztán közösen összeraktuk az egészet, aztán az egyiküket kiküldtem az utcára egy csomó ingyenkávéval, amit a a vendégeknek a boltban kellett ledaráltatni, és jöttek is dögivel, a srácok meg jóllakatták, meg telitömték kávéinfóval meg kávéval őket szorgalmasan, én meg álltam ott egy picit távolabb, figyeltem,és nagyon, nagyon elégedett voltam.
ők pedig büszkék voltak, hogy valami fontosnak lehetnek a részesei, és a lelkesedésük átragadt a vendégekre is, nagyon klassz volt az egész

és most itt ülök, hullafáradtan, és arra gondolok, hogy alig egy éve a botladozó nyelvtudásommal jelentkeztem ide takarítani.
és arra hogy mennyire jó dolog az, hogy itt megbecsülik a szorgalmat és a tehetséget, és ha akarod, akkor bármi lehet belőled.
jó dolgok ezek drága cimboráim, nagyon, nagyon jók. boldog vagyok hogy itt élhetek

majd nemsoká lesznek képek