karfiol

na olyanok vannak, hogy elkezdtem futni, mert egy drabális állat vagyok, meg félek, hogy 40évesen meghalok, meg augusztusban van a tesóm esküvője, amire csinos ruhát akarok, tornázni nincs kedvem, az úszást meg nem tudom a zaklatott beosztásommal összeegyeztetni, estébé

tegnapelőtt volt az első, a személyi tréneremmel mentem, nem tudtam az előírt mennyiséget lefutni, ziháltam, fulladoztam, rosszurl voltam, és egy másodpercét sem élveztem. aztán a személyi trénerem, (továbbiakban wm, aki hónapok óta minden másnap lefut egy órát) felvilágosított, hogy rosszul csinálom, és akkor már nem akartam annyira meghalni, de továbbra sem volt jó

ma miután egész nap az ágyban hevertem, és összedobtam egy remek vacsit, még annak elfogyasztása előtt összekapartam az összes akaraterőmet (eppcsak elég lett, eppcsak) és másodszor is elmentünk, és képzeljétek gyerekek, bármily kevés is amit teljesítenem kell, de teljesítettem, és nem haltam meg. nagyon nagyon büszke vagyok magamra, meg wm is rám, és

itt ám nincs olyan hogy kinevetjük a debellát, mert ott izzad a folyóparton, itt mosolygás van meg köszönés, meg futóklubba invitálás

wm gyűlöli a karfiolt, állítása szerint, szerintem meg még nem kóstolta.annyira, hogy a rizsből is kiválogatja.

ma a tányérjára helyeztem egy kis rántottkarfiol darabot, és azt mondtam neki, hogy mindenkinek megvan a maga mumusa, kinek a futás, kinek a karfiol, és szó nélkül megette.

továbbra sem a kedvence, de ez egy nagy lépés az emberiségnek