nyomokban birkákat tartalmazhat

akkor elmesélem a húsvétunkat, oksa?
hosszú lesz, előre szólok

A Tó-Körzetbe mentünk kirándulni, ami majnem Skócia, de még Anglia, kábé a sziget felénél, a tengerparttól nem messze, Anglia legmagasabb hegységében van. kopár, sziklás hegyek, gazdag zöld völgyek, olyan nyolc-tíz kristálytiszta hegyi tó, rengeteg forrás, patak csermely, zubogó, ér, folyó, kőkerítések, és birkák.
agyrohasztóan sok birka. róluk nem lesz sok kép. (bár minden kép olyan, ha picit elfordította volna a lencsét, akkor már lenne egy)
rólam igen, de wm a fotós, bocs

szóval

Füliék szobat délelőtt érkeztek, ragyogó napsütésben, ami kellemes meglepetés volt. reggeliztünk, ejtőztünk majd kocsiba vágtuk magunkat és elindultunk.Nagyon, nagyon vártuk már ezt a kirándulást, mert rengeteget dolgoztunk előtte, és alig láttuk egymást, meg szörnyen nagy szükségünk volt a cimbizésre is, itt abból nincs sok ugyebár.
szóval négy óra autózás után megérkeztünk a házikóhoz, amit kibéreltünk.
(nem kevés kínlódás árán, F.ék nagyon keresték a tökéletest, hiába mondtuk, hogy nekünk egy nagyváros közepén álló atomerűmő tövében is jó lenne, csak barátokkal, mindenestre sikerült egy köztes megoldást találnunk.
szóval a házikó
gyerekek ha láttatok még gyönyörű környezetet,

a falu szélén, egy régi malommal szemben, egy vízeséstől 10 méterre áll, hát már akkor ugrándoztam meg futkároztam örömömben, kábé ennyire voltam boldog:



hát még amikor beléptünk a házikóba (neten rendeltünk fizetés után küldtek egy négyjegyű számsort, vicces volt, egy számzáras tok az ajtón, tekerés, doboz nyílik, kulcs)
szóval beléptünk, és egy hangulatos, gyönyörű, teljességgel felszerelt, kényelmes, fényes kis lakás, sajátomnak is elfogadnám, és amikor azt mondom totál felszerelt, akkor olyanokra gondolok, mint könyv, társasjáték, dvd hegyek, térképkatalógus a környék összes túrájáról, látnivalók prospektusok, hát dobtunk egy hátast.
késő volt már, szóval annyit csináltunk, hogy bevásároltunk az ekövetkező pár napra, a srácok leültek megnézni a vissza a jövőbe 1-et, én meg összedobtam egy remek milánóit, majd alvás.
nyitott ablaknál, oxigéntúladagolásom lett, és ötször keltem fel a vízesés zajára meg az éjjeli neszekre, de meg tudnánk tanulni együttélni ezzel.

reggelente Füli és Szöszi jó sokáig aludtak, szóval a program valahogy így alakult:
Évike és Zolika nagyokat sétál a napkeltében a folyó partján, nézelődik csodálkozik, ilyesmikben gyönyörködik:
















nem itt láttam a folyami rákot





minden kis minivízerőmű mellé építettek egy lépcsőzetes részt, ahol a pisztrángok(vagy mik) felúszhatnak. emúgy ez itt a helyi sőrfőzde, wm szerint jó a sörük , márpedig ő ért hozzá :D






majd mikor már úgy gondoltuk, ébreszteni kellene a többieket is, beugrottunk a közeli pékségbe, megkávéztunk, néha még sütit is ettünk, feltankoltunk friss kenyérrel, meg helyi sajtspecialitással, otthon megterítettünk, és ébresztőt fújtunk.

az első nap autókázással telt, erről nem készült túj sok kép, jobbára csak mentünk kigugrottunk, mentünk, pisiltünk, mentünk bámultunk, mentünk, piknikeztünk, amennyire lehetett megpróbáltuk felfedezni az egész Tó-Körzetet, ez persze lehetetlen

az első megálló egy kilátó, wm hangol:



és alkot:
ilyesmiket:




sokadik megálló, csak mert a kopár szikla is lehet gyönyörű:












ugyanitt készítettem ezeket a remek képeket az utitársainkról:





aztán tekertünk tovább, később egy Másik Tó (!) partján leültünk iszogatni:






aztán erdőt jártunk, másik vízesést néztünk, meg piknikeztünk:





ez a fenyő óriási volt, hatalmas, és a Füli nem azért van mellette, hogy a fülein átszűrődő fényen vihoghassunk, hanem méretarányként, és az a legdurvább, hogy ez amúgy az a fajta, amit olcsón lehet karácsonyra venni, nemtom melyik az

ilyen boldogok vagyunk ám


aztáán hazaértünk, és megnéztük a vissza a jövőbe kettőt, amíg F. remekbeszabott barbekjút készített nekünk, mézes sült hagymával, nyamibami


harmadik nap a falu bicikliboltjában kezdtünk, ahol a helyiek készséggel adtak tanácsot merre túrázzunk, térképpel együtt, és elmondták amit addig is mindenki akivel találkoztunk, hogy mennyire szerencsések vagyuk a zavartalan napsütéssel, jippijé.
amúgy a falu bicikliboltja akkora mint a csanádi kultúr, és még egymillió forintos járgányt is láttunk, ez a környkék az eksztrém bringások paradicsoma, találkoztunk is egy-kettővel később...

szóval a túra. kicsit féltem tőle mert nulla bemelegításem van, wm persze könnyen van, kétnaponta lefut 10 km-t
elindultunk tehát:

tényleg oda kell felmennünk? (ti itt nem látjátok hova)


a kilátás, ahonnan indulunk:
majd az első megállótól, ahol óriási hatalmas sziklák alá kellett bemászkálnom

itt picit elvettem wmtől a gépet, met felmászott egy fára és egy életveszélyesen mély szakadék felett lóbázta a lábát:



ugye milyen jóképű? totál odavagyok érte. amúgy nem is volt szakadék alatta, csak az anyukáját akartam megijeszteni :)

aztán beindul a séta

és néha már birkákat is látni:


fel fel fel

ha jól figyelsz, akkor láthatod, ahogy szépen lassan elveszítem a vezető szerepem, ahogy a 30 kiló plusszom, meg a nikotinnal teli tüdőm fellázad

wm persze fel és alá rohangászik, (sikerült is 400 képet összekattintgatnia, szóval ahelyett, hogy húznátok a szátokat hogy ennyi kép, inkább örüljetek, hogy csak ennyi)

rengeteg patak:
kristálytiszták
ittam is egyből, bár a többiek szerint birkahúgyos, de engem ez nem érdekelt, mert szerintem akkor is tisztább mint a brisztoli csapvíz
és finom is volt.

jó volt ez a séta, el lehetett merülni a gondolatokban,


aztán szépen lassan túrává változott


és ezeken a sziklás utakon, nagyon gyorsan robogtak le montenbájkosok, rossz volt nézni, de nem haltak meg. mondjuk az még durvább, amikor felfele tekernek, pedálfordulónként hangos nyögésekkel, fáj hallgatni, de még van arra is ereje, hogy mosolyogjon és köszönjön . megáll az ész.

egy kis sziklamászás után

megérkeztünk az első komoly pihenőnkhöz.

körbenéztünk











itt van egy kis megilletődött csönd, igaz?





csak hogy ne felejtsétek el :)
utána az alattvalóimat is megszemléltem:


a hegység amúgy nagyon kényelmes tízcenti vastag moharéteg mindenhol, ha csontos lennék se nyomta volna semmimet.


ez itt a csúcs
mondjuk a magasztos pillanatot kissé megüti az ásításom, de kellett nagyon a zokszigén (wm szerint olyan mintha diadalmasan kiáltanék)

a másik oldal:


kerítés mögött egy hegy tetején pisilni jó. főleg hogy szárazra fújja a szél


aztán egy picit elszedtem wm-től a gépet:







aztán hazamentünk, maradékot ettünk és megnéztük a vissza a jövőbe hármat

utolsó nap végre rossz idő lett. azért mondom hogy végre, mert wm már nagyon rinyált érte, a komor fotók kedvéért, és én is nagyon kíváncsi voltam. gyönyörű így is, de nem sikerült túl sok képet csinálni, azért tessék:








aztán hazajöttünk brisztolba és wm megvette a vissza a jövőbe díszdobozt harmadnapra (aki szereti, akkor annak szólok, hogy négylemezes ultimate edition vatevör)


szóval nagyon, nagyon, nagyon klassz volt.
és izomlázunk sem lett
és tudjuk hol tudnánk megöregedni


bónuszbirkák:










és mivel ilyen sokáig eljutottál, a végére valami szórakoztató is: