2008. szeptember 25., csütörtök

sittfákksittfákksittfákksittfákksittfákksittfákksittfákksitt

ez volt a mai mantránk, mert ma megnyílt a kebotszörkösz, egy magyar kisváros nagyságú bevásárlókomplexum, itt a szánkban.
és nem kispályáznak, baszki, nem kétéves facsemetét ültetnek a sétálóutcába, (még ha nem is törné ki senki) hanem 15éves nagy élőfát, árnyákkal, és ez csak egy egészen apró példa arra hogy mi van, és ez nem sokkal ezelőtt kezdődött mint hogy mi idejöttünk, fél évre lezártak egy városnegyedet, majd totál kiglancolva átadták
felvonulás, szelebréting of dö sopping, dö máni, celebréting of biing fet end velti,
emberek szabadságot vettek ki, és tömött kígyózó sorban mennek, ma karnevál este, tüzijáték koncertek, és pénzszórás ezerrel,
az épületeket összekötő üveghidakat ma légtornászok foglalják el, tömegtömegtömeg
és mind megáll egy kávéra egy ezmegazra, egyheti tartalékainkat adtuk el, nincs megállás nincs pihenés csak a pörgés van, nagyon keményen éhes vagyok de nincs időm rágni, ezért amikor nem bírom tovább, akkor egész banánokat tolok le 10 másodperc alatt a torkomon a raktárban, majd megy tovább a hajcihő.

de tudjátok mi az ami túlgördít az egészen?
az amikor a teljesen tömött, kétszintes üzletben hangosan elkiálthatom magam:

lo@#z a s@#äđe gä|đ[#>k

és három kollega kórusban üvölti: keccciiiiiii*

mindenki fáradt, és mindenkinek a saját fáradtsága a legnagyobb, látom a környékbeli "kollegák" arcán a sokkot, nekik kicsit nagyobb szeretettel készítjük az italokat, nem tudok eljönni a siftem végén mert akkor olyanokat hagyok cserben akikkel szeretek együtt dolgozni
és nagyon jó vagyok, kettő-három helyett tolom, csak büszkeségből, három erős fájdalomcsillapító nyomja el a derékfájásomat (ami olyan, hogy ez után a bejegyzés után valószínűleg nem fogok tudni felkelni erről a székről - öregszem, keményen, de ez egy másik bejegyzés)
és a hangzavar, az nagyon kemény, ezt úgy oldom meg, hogy recitálok, mint a papok a misén, néha már direkt úgy hajlítva a dallamot, így tutira hallják amit hallaniuk kell
és mosolyogni viccelődni hávárjúzni
pontosnak lenni
a legjobbnak lenni

wm máshol issza a reggeli kávéját, hozzánk nem fér be, az ablakon át küld csókot


---

*nagyon gáznak tartom amikor valaki viccből vagy sötétségből káromkodásokat tanít külföldieknek, még akkor is, ha olyan széles a szitkozódási paletta mint a magyaroké, de nagyon kérdezték mi az, és sokszor, és muszáj volt nekik elmondanom.

1 megjegyzés:

kisstm írta...

Minek oda árnyék, ha sose süt a nap?