minden jogom megvan a gyönyörű, fűzöld, pihepuha, kapucnis kardigánomhoz
és még nekem volt lelkiismeretfurdalásom,
PIHA
kigondolom, majd felhívom, jó lesz-e.
azt mondja félig meggyőzően, aha
megveszem a halat (*đ#@đ>>) meg a citromot, meg a fűszereket (#đ#@*>#).
előkeresem wangmo naplójából a receptet, amin már napok óta merengek.
kikeverem citromhéjjal, meg fokhagymával, meg vajjal, meg fűszerekkel
kikenem, bekenem, sütöm, vatevör
krumplit hámozok nyersen (ilyenre nem volt példa három éve) és egyszem villával csinálok krémeshabos krumplipürét, mert a konyhában még egy krumplinyomó sincs
veszek barackot is, (nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű itt finom barackhoz jutni, de ne ám!)
szeletelem
felpakolok mindent művészien a tányérra, illatos, jól néz ki,
és már látom, hogy fintorog. (ne fintorogj bazmeg, kérdeztem hogy jó lesz-e - ilyenekre gondolok)
megkóstoljuk (lehetne picit jobban megsülve, de egész jó)
ilyet szól:
és ha raknék rá csípős szószt?
itt majdnem elpattan egy ér az agyamban, de kihoztam a csípősszószt is,
a két szeletből egy felet evett meg
(és nézett rám nagy szemekkel, hátha büszke vagyok rá, hogy pedig megpróbálta)
egy darabig még reménykedett, hogy megjelenik vörheny (a macska), és menti a szitut, de nem
hát ilyen rá főzni, jól bele is bújtam a kardigánba megint, meg a fekete, cseresznyés esernyőmet is kinyitottam hozzá, billegtem a tükör előtt, míg ő mosogatott.
lehet le kéne cserélnem valami hálásabb jószágra, valaki?
-lazac* volt bazmeg szép omlós, rózsaszín húsú, ez meg kidobta. megáll az eszem
*vagy mittomén. nem tudok angolul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése