thirty-three

régen írtam már, de csak azért mert borzasztó rossz passzban voltam, és nem akartalak benneteket ezzel sokkolni.
szóval mocsok szar egy heten vagyok túl.
otthagytam ugyebár a papírszámolgatósat, hogy hátha majd fényes karriert futok be a kávézóban, meg egyáltalán:sokat tanulhatok ott, ha egyszer majd akarok egy sajátot.
az első hét... minden pillanatát gyűlöltem, de mindet!
úgy éreztem, ez megint egy ócska kis tréfája az életnek, amikor otthagyok valami jót egy mégjobb reményében, aztán két szék közül a padlóra, vagy csak simán jól megszívom...hányszor, de hányszor csináltam már ilyet!

első körben leültettek egy nagy köny elé, amiben a biztonsági szabályzat van, plusz elémraktak egy tesztet-olvassam csináljam. még magyarul se érteném nemhogy angolul kösz.
persze senki nem segít mert fejetlenség van-ez is annyira tipikus én, mindig, de MINDIG olyan szitukba pottyanok, hogy valami ilyenolyan változás van, ami miatt senki nem tudja mi a stájsz. remek.
ezután rádöbbentem, hogy ez nem ám valami nekem való igazán hangulatos kis hely, hanem (bazmeg) a kávézók mekdonálca. remek. egy multi.
meg hogy kell sokszor hétvégén is dolgoznom.
hiányzik wm
úgy gondolom, hogy az egyik kollegám rühell- vagy csak fura a stílusa, mindegy, rossz így dolgozni.
meg lerohad a lábom a lábelimben, mert minden csak nem ergonómikus, konkrétan viszket a talpam annyira fáj, vettem egy cipőt, elhamarkodottan persze, kicsi, vi kicsit kicsihetem vissza holnap lecserélni, nem is az a baj, hanem hogy BORZASZTÓAN FÁJ, megkímélhettem voolna magam ettől.
nna és az angol. ettől szintén totál kiborultam, nulla, nulla amit tudok, a bristoli akcentus meg annyira ócska, hogy egy kutya is szebben ugat mint ahogy némelyik tini itt.
mert ugyebár tinikkel dolgozom együtt, majd huszonnyolc évesen... és milyen tinik ezek... fűűű... már az utcán láthatod a fejükön hogy iszonytatóan ostobák de testközelben aztán...
erre csak egy apró példát pöttyentek ide: mikor először kellett a szifonból habot nyomnom, hát, fogtam és nyomtam. a szupervájzor odaugrott: mutatta valaki hogy kell? mondom nem. ránézett, mondta oké. visszafordultam az italhoz, és fél füllel hallottam hogy az sv odaszól a másiknak:"ez elsőre tudja hogy kell habot fújni, nahát"- kérdem én ha ez nagy szám, akkor mit tapasztaltak eddig?
és ez csak egy dolog, komolyan mondom néha már a pofájukba kellett röhögnöm, ha van egy kis józan paraszti eszed, akkor ezta vagy azt így vagy úgy csinálod. mindent elmagyaráznak. (a fontosakat nem, persze)
aztán valamikor péntek magasságában zenét hallgattam, és anélkül, hogy akartam volna, megértettem a szám szövegét. ezen totál ledöbbentem., és azóta már kicsit, kicsikét jobb.

ma jó volt viszont, ma volt az első nap amikor nem gyűlöltem minden átkozott pillanatát az ottlétnek, és nem vertem a fejem a falba amiért otthagytam a másik helyet.
mondjuk ez nagyban köszönhető a tegnapi csoporttalálkozónak, ahol minden kollegámat láthattam-nem volt nehéz felmérni, hogy itt tényleg nem esz olyan nehéz karriert csinálni ha ez a felhozatal, meg végre értettem is hogy miről van szó, sőt egy-két dologban máris állva hagytam őket.
szóval nem fogom szeretni, de nem fogom utálni sem.
talán.

wm klasszul érzi magát, egyre több feladatot kap, egy csomót túlórázgat, mert nem rossz neki bent
ennek azért nagyon, nagyon örülök.

a tortúrát olvasom, angolul egyébként. szeretem sztivinkinget, nagyon. egy zseni. wm meg egy mocskos lusta disznó amiért nem ír, ugye?

képzeljétek, két napja kisebb-nagyobb megszakításokkal esik itt a hó. ami azért fura mert közben szikrázóan tud sütni a nap csak elvonul egy kisebb-nagyobb felleg, és abból zuhog

a pénzünk meg szépen szaporodik. úgy, hogy jól élünk.ha minden igaz, akkor szerintem három hónap múlva az összes otthoni adósságunk le lesz nullázva, plusz lesz két havi elővigyázatossági tartalékunk... legyen inkább öt hónap és akkor benne van wm vágyvavágyott fotómasinája, meg az élet... és ez engem még mindig dühít. miért kellett ehhez eljönnünk?

amúgy nincs honvágyunk, egyenlőre. klassz lenne munyizni egyet genyával és csárlival szó se róla, meg csernyére se lenne rossz felugrani sonkázni egyet, de honvágyam még akkor sincs.