2008. február 15., péntek

five

a mai nap a munkakeresés jegyében telt.
nem sok sikerrel. már ha a siker=van meló

kissé gyávák vagyunk meg kell hogy valljam. azt mondják az okosok, hogy mindenhova be kell menni, és rá kell kérdezni. a környékünkön van is jó sok "mindenhol", de csak egyet mertünk kipróbálni-jó majd viszünk cv-t
ezt részben az angollal kapcsolatos hiányos önbizalmunknak köszönhetjük, pedig nem kéne paráznunk, eddig mindenkit értettünk és midenki értett minket.

a másik ok pedig szerintem a magyarországon szerzett eddigi munkakeresős tapasztalatainknak köszönhető- az ottani ezermillió kudarc -pedig itt sokkal barátságosabbnak emberibbnek és ami a legfontosabb könnyebb procedúrának tűnik melót találni.

mindenesetre van egy csomó címünk, telefonszámunk... a hétvégén off- úgy tűnik az egész ország az-, és hétfőn meg nekiállunk ezerrel.

persze mesélhetnék az itteni állami munkanélküli hivatalról picit nem?
csak úgy összehasonlításképp.

bemész, és kábé azonnal elédpattan egy mosolygós hivatalnok, hogy miben segíthet. erre félve elmondod neki, hogy munkát keresel, most érkeztél az országba... erre ő kérés nélkül bemutatja, hogy mit hol találsz, odavezet a 10 számítógép egyikéhez, megmutatja hogy működik a program, bocsánatot kér, hogy ma nem a leggyorsabb (???)é megmutatja az ingyentelefonokat is, ahonnan munkakeresős hívásokat indíthatsz.
a számítógépeken azonnal kinyomtathatod a neked tetsző melót ( van egymillió, abból olyan 20 nekünk valót találunk) majd hazaviheted, ha esetleg otthonról intéznéd tovább.
majd ezek után - továbbra is mosolyogva magadra hagy, jelezve, hogy ha kérdésed van keresd bátran.

én tudom, hogy mindez túl eszményinek tűnik, és majd több tapasztalattal másképp látom ezeket a dolgokat, de eddig ez van.

és ami még fura.
nekem -az enyhén rasszistának- főleg.
ezek nem azok- eddig senki sehol nem akadt fel azon, hogy külföldiek vagyunk. sem az albikeresésnél, sem itt.
sőt, amin nagyon röhögtem:
a munkakereső brossúrákon van egy mondat, hogy halláskárosultak és angolul nem beszélők hívják az xxx számot, ahol smsben kommunikálhatnak.

itthon a kapott brossúrákat olvasgatva ezt találtuk: ugyanezen brossurák elérhetőek arab, kínai , pandzsábi, bengáli, és urdu nyelven is.
nókómment szerintem

kár hogy reggel nem itt kezdünk, ez csak az utolsó volt- merthogy a "hivatal"úgyis szar -de tényleg ez adta a legnagyobb lökést

és bár wm sokkal lelkesebb és szorgalmasabb nálam
kicsit én is sajnálom, hogy holnap szombat

1 megjegyzés:

Unknown írta...

Nagyon ügyesek vagytok. Gondolunk rátok és drukkolunk. :D