2008. február 2., szombat

fiktív reakciókra

az előzőekhez:délvidéken nőttem fel, és rengeteg vajdasági magyar települt át a környékünkre, főleg a háború idején. nagyrészt szerény, dolgos emberek voltak, (szintén ízes tájszólással) de ami a legfontosabb: egyik sem verte a mellét arra, hogy milyen nemzetiségű, nem próbált ilyenolyan előnyt kovácsolni egy évtizedekkel ezelőtti történelmi tényből
semmi bajom velük, sőt

amúgy meg nem egy filozófia mondatja ezeket a dolgokat velem, csak a személyes tapasztalataim- bár ne lennének

Cu pedig remekül főz, őt kifejezetten sajnálnám, ha hazamenne oda ahonnan jött (ez itt a reklám helye volt)

és bocs

Nincsenek megjegyzések: