az ünnep kedvenc pillanata

amikor a takaró alatt összegömbölyödve fekszem, csak a csupasz seggem lóg ki a melegből, és a sűrű folyós félálomból csak az ránt ki mikor wm keze szórakozottan megsimogatja. ilyenkor résnyire, hogy ne vegye észre, kinyitom a szemem, és a tükörből látom, ahogy szekszesvicsorra torzul az arca. nem nekem szól, de ez nem zavar, mert épp ír, és akkor nézem egy picit még aztán visszaalszom