eladták

az albérletet a fejünk fölül, végleg
hosszas beszélgetés után döntöttünk: december elsejével hazaköltözünk, és január közepén indul a móka.
egy kellemes baráti beszélgetésnek köszönhetően elvetettük a London tervet: csak azért akartuk első állomásnak, mert arra gondoltunk, hogy ott könnyebb lesz kezdeni,de különösebben egyikünk sem akartvolna odamenni- kevésvársokmagyar- rájöttük, hogy london is csak sok kis százezres városbóll áll, és sokkal kellemesebb helyeken is tudunk kezdeni.
letettünk arról is, hogy kell kint biztoslakásbiztosmelóismerősök: nem; kimegyünk, és keresgélünk.
wm szerint van pénzünk, elég, szerintem meg nincs
egyébként
érdekesen cserélődtek fel a szerepek: mindig én voltam a nyugodtabb, türelmesebb, az én idegeim voltak nyugodtabbak, én bírtam jobban a sorbanállást, meg minden
most ez teljesen megfordult, de jó is ez így, kell valaki aki optimista, és én képtelen vagyok rá.
de muszáj, hogy valaki a családban tisztában legyen azzal, hogy ott nem kolbászból van a kerítés.
most már csak ez forog az eszemben: mit kell vinni, mit kell venni, mit kell elintézni
furcsa: sok apró mütyürről, sok kedves cuccról kell mindörökre lemondanunk.

mindenesetre most már szépen lassan jönnek a beszámolók reményeim szerint,
anglia rulez.