benn vagyok a munkahelyemen, totál csittifittin, szeretek oda kiöltözni, sokan vagyunk, sok pozitív visszajelzést kapok, és mivel csak bent ülünk az irodában, szóval nem is kényelmetlen.
erre bakker, bejelentik, hogy ki kell mennem terepre. valamiért nem örültem neki, nem is volt még ilyesmiről szó, főleg, hogy a számomra legkevésbé szimpatikus kollegámmal kell kettesben elvillamosozni a helyszínre
kiérünk, egy óriási építkezésre, valami közlekedési csomópontot építenek, ott derül ki számunkra, hogy valamilyen vonatkozása van oda a cégnek
az ott dolgozók legalábbis ugyanattól kapják a fizut akiktől mi.
odaállítottak minket két lerohadt ifa elé-itt kezdtem kiborulni
a kezünkbe adnak egy egy lapátot- itt már ki voltam borulva, az tartott vissza az azonnali felmondástól, mert döbbent kíváncsiság volt bennem, hogy mi lesz ennek a vége.
nem hiszitek el, de- a vöröskereszt által összekunyerált- plüssmackókat (az ujjnyitól a húszcentisig, mindenféle méretben, de jobbára kicsiket) kellett lelapátolnunk az ifáról, két teherautónyit, mert a cég nem tudott az útépítőknek fizetést adni, és zsákszámra osztotta ki ezeket helyette.
utána iszonyú meleg volt már, tökre leizzadtam, és elfolyt a sminkem is, és egy csomó régi szerelmem meg cimborám megjelent, és nagyon rossz érzés volt, hogy így láttak, szóval kínomban fel is ébredtem gyorsan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése