2007. augusztus 3., péntek

magyarország, ahol álmomban jártam

Kőbány-Kispest. A Köki. a Végállomás.
Sokáig laktam a tőszomszédságában, egy év után, most ismét napi rendszerességgel átutazom rajta. szeretem a Kökit, itt mindig van műsor.
A Köki.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

ahol a fővárosunkba megérkező külföldiek előszörkóstolhatják hazánk ízeit, ahol először szippanthatnak otthonunk levegőjéből, az első valódi táplálék a szemüknek, az első igazi dallam a fülüknek. Rólunk.
az első seb, ahol csatlakozhatnak ehhez a lüktető véráramhoz

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkére

most azt gondolod, dagályos lennék, vagy túlzó?
előre kompenzálok azé'
ma egy barátnőmmel, a Kökin várakozva, ezt a képet láthattam:
a 200as busz megállójánál,(ahol a már említett túristák ugyebár le fel szállnak, hiszen ez a reptéri járat)
szóval két méterre a 200as megállójától, az egyik betonpadkán egy férfi hevert, egy pólóban és egy pár zokniban.
nekünk szerencsére háttal, és teljesen szaros meztelen seggel.
(örülök, hogy elölről nem láthattam.)
nem hittem a szememnek.
2007, EU, Budapest
akkor még egyszer: pólóban zokniban, teljesen szaros meztelen seggel.

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

a kedvenc zöldségesem, mikor meglátta, kiköpött, morgott valamit a cigányokról,a hajláktalanokról, eltűnt, majd egy nagy vödör vízzel került elő, és biztonságos távolról telibe loccsantotta
az meg sem mozdult.
ami azt illeti valószínűleg- őt magát is beleértve- mindenkinek jobb volna, ha soha többé nem is mozdulna meg

csakegykisaprótadjanakpárforintalsegítsenekkisaprótpárforintotkér

aztán felszálltam a buszra
és ismét megerősödött bennem a tudat, hogy majd ha végre sikerül kiköltöznünk ebből az országból, és megkérdezik honnan jöttem, azt mondom, finnországból

Nincsenek megjegyzések: