nem érzek részvétet
engem ki sajnál, amiért két munkahelyen halálbapicsába melózom magam?
nekem nem büdös, mert vannak céljaim
én is sokszor választottam a könnyebb utat. ha végigmegyek a legnehezebben, akkor most operaénekesnő lennék.
de voltak olyan elágazások amire ha rálépek, én is heverhetnék ott
akár már most is
részvét.
a segítségemmel együtt megtartom az arra érdemesebbeknek
mert abból is van elég
sőt
(persze tisztelet a kivételnek... annak az 1%-nak akit tényleg kisemmiztek, akinek a poharába titokban dobták a tablettát, aki nem vette észre hogy nyolcadjára is terhes, akire csak ráfogták hogy ő lopta el... akit leütöttek és bekentek szarral)
-hazaszeretet.
Magyarország
gondolom az fájt, hogy letagadnám. valljuk be az tényleg költői túlzás volt, de azért nem állt messze a valóságtól
mert mit adott/adhat nekem ez az ország amit másik nem?
mi az ami miatt szeretnem kellene? ami miatt melegséget kellene éreznem, amikor rágondolok? ami miatt büszke lehetnék arra, hogy INNEN
az a szomorú hogy ezen a listámon csak és kizárólag olyan dolgok vannak, amik a nagyon régi múlthoz kapcsolódnak, semmi, de semmi ami a jelenem, jövőm szempontjából fontos lehetne.
amit adhatott azt elfogadtam, de azokat az értékeket mostanra saját maga tagadja meg
a kultúráját, a humorát
nekem ez az ország most nem tud semmi olyat adni, ami pótolhatatlan
elvenni viszont annál inkább
egy nő, aki lehetett vona egy MádámPompadúr, de csak egy ordas, lenyúlós fertőző kurva maradt, aki állandóan azzal fáraszt, azt üvöltözi,hogy valaha majdnem MádámPompadúr lett,
és te nem tagadod le, meg szeretned kell
mert a nagyanyád
és csak ő süti a legfinomabb rácsoslinzert
célzott utóirat: a városilegenda szerint OláhIbolya dalát külföldről lopták
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése