jó hazajönni és átmenni ötévesbe,
mikor wm is itthon van

főleg mikor annyi de annyi harcot kell megvívnom annyi fronton
de azért remek érzés azt mondani, hogy a főnökével akarok beszélni, most azonnal, és látni, hogy utána beindulnak a fogaskerekek,

gyerekek valami perverz örömet érzek, -amikor ÉS szigorúan csak akkor amikor 100%ig tudom, hogy most itt nekem van igazam, és tiszta vagyok-
szóval odaállhatok, és csinálhatom a palávert- remek vagyok benne, hideg pontos és betámadhatatlan, érzelemmentes,
tudom a határokat, ismerem a korlátaimat, egyensúly van a csöndek és a szavak között,
persze azért mégiscsak jó lenne hátradőlve azt figyelni, hogy a dolgok úgy folynak ahogy egyébként folyniuk kellene.

de olyan napok után, mint a mai, jó hazajönni vihorászni, butusba leolvadni,
prüntyügni meg csiklandójátékot játszani, meg
ehh fáradt vagyok ezt befejezni, bocs