2007. augusztus 20., hétfő

ilyen nincs

nem hiszitek el mi történt velem ma
de tényleg nem:

metróval jöttem haza, deákon szálltam fel, kevesen jöttek az őrs felé mert a plebs rohant a tüzijátékhoz.
a legelső kocsiban ült egy teljesen keverék társaság: öregnénik, cicababák, befordult művészlelkek, tinik, szétgyúrt keményfiúk, gyerekek, estébé
velem szemben az a muzsikuscigány bácsi ült, aki mindig elegánsba öltözve hegedül az örsön.
egymásra mosolyogtunk, rábökött a lábamra, ami ritmust járt a muzsikával a lábamban.
a metró valamilyen okból iszonyúan lassan haladt, volt, amikor öt percig állta az alagútban, az amúgy 6 perces út már előreláthatólag is minimum húsz percesnek ígérkezett
figyeltem ahogy a muzsikus bácsi odaszólogat a körülötte ülőknek kedvesen, és mivel szeretek hallgatózni ki is kapcsoltam a zenét

***
kettő perc múlva
***

a muzsikus egymás után húzta a nótákat, MINDENKI énekelt, tapsolt, hangosan közösen, kábé huszan-harmincan.
együtt mindenki, nótákat kérve, volt aki táncolt, többen vették a jelenetet videóra,
a legfélénkebb szemmel láthatólag legbefordultabb arc is, mosolygott lehajtott fejjel, és tétován egymáshoz érintette a tenyerét
a kopasz tetovált agresszor boldogan kiabált húzzad cigány, jól tolod öregapám
a diszkócica felvisított , de úgy, hogy még egy gyakorlott néptáncosnak is a tiszteletére vált volna
az ezerdioptriás félénk szürkegalamb nőci, pedig elkezdett táncolni

a bácsi remekül tolta a műsort, vidáman kommentelt, kérdéseket dobott be, poénokat szórt, és néha megtörte az egészet valami szívszorítóan szomorú dallammal, amikor mindenki ott ült, könnyes szemmel
majd utána megint a buli, a közös éneklés taps, csujjogatás
akik egy egy megállóban beszálltak, két másodpercig döbbenten álltak leesett állal, majd beszálltak a buliba

valaki elkezdett a muzsikusnak pénzt adni, az elkövetkező negyed órában összegyűlt ott egy párezer forint

mikor vége lett az egésznek negyed óra múlva, ott az őrsön és mielőtt leszállt volna mindenki, állva tapsoltuk meg, sikítozva.






fáradt vagyok, nem tudom ezt úgy leírni ahogy történt
de hihetetlen volt
szerencsés vagyok

Nincsenek megjegyzések: