szeretem a könyveket. szeretem, ahogy kísérgetnek, meg ott vannak mikor kell,
vigyázok rájuk, de azért nem viszem túlzásba, rendszeresen behajtom a sarkukat, sőt néha a gerincükkel felfele rakom le őket, szétnyitva
olyan még sose jutott eszembe, hogy újságpapírba csomagoljam őket mikor a buszon olvasok.
egészen a múlt hétig
kölcsön kaptam a könyvet, eleve fenntartásokkal kezdtem neki. és még nem hagytam el a huszadik oldalt, mikor már egyszer leesett az ölembe és mély,
nehéz sóhajtással fordultam az ablakhoz: ez de szar. aztán ijedten döbbentem rá, hogy ráadásul még erotikus is akar lenni...duplán szar
a felénél arra lettem figyelmes, hogy minden előzetes megfontolás nélkül úgy tartom a kezem, hogy az takarja az írót meg a címet. jó lett volna becsomagolni
ne lássa senki
ráadásul nem is tudnám unalmasnak nevezni, egy nagy tejszínhabos, szórócukros szarkupac a maga nemében érdekes is lehet.
mert tényleg: biztos érdekes lehet az oka annak, hogy miért rak tányérra valaki egy adag gőzölgő végterméket, és miért dekorálja ki?
és ami még fontosabb: a oly sok ember ezt miért rendeli meg, miért zabálja meg, miért repetázik belőle, és miért ajánja másnak is?
ez volt az első Coelho amit olvastam. és az utolsó is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése