úton

a hétvége szomorú eseménye miatt sokat gondolkodtam az elmúlásról, klassz volt, mert a végtelen hosszú buszútbból majd egy órát lerabolt.

például, remélem hogy valami [link http://www.okorszem.hu/darwin98.htm eszméletlen idióta módon] fogok meghalni, de úgy hogy, olyen szituációk legyenek utána, hogy a barátaim mikor döbbenten elmesélnék egymásnak, hogy elmentem, és nehéz legyen visszatartaniuk a nevetést, ami miatt amúgy meglehetősen kellemetlenül érezzék magukat. vagy hogy mondjuk a temetésemen valaki felröhögjön (amúgy ha nem haltam volna meg én lennék az) és a többiek tudnák nem nézhetnek rá megrovó arccal, mert akkor belőlük is kibukna. na ennek örülnék.

aztán azon is gondolkodtam, hogy egy VALÓDI PEDAGÓGUS, főleg, ha gyakorló, nem halhat meg máskor csak nyáriszünetben. volt egy remek tanárom, aki (fiatal volt még) az évzáró után hazament, bedobta a szokásos unikumját, aztán szintén szokásos módon elbóbiskolt a karosszékben, és soha többé nem ébredt fel.
hja igen.
a stílus az stílus
azt nem lehet pénzért venni.

meg a kannibalizmuson is sokat gondolkodtam az itteni műsor kapcsán
meg azon hogy valakinek az ő korosztályából ez az esemény hatványozottan para lehet, és ezt nem is kommentálom...

aztán gondolkodtam azon a dolgon is, amit már lassan fél éve nem merek megosztani veletek, sőt még megfogalmazni sem tudom, bár az elmúlás témakör úgy vezet ehhez a témához, mint egy jól kigondolt masztifantázia a saját csúcspontjához, aminet nincs is kedved elsütni az első alkalommal, inkább "csámcsogsz" még rajta pár élvezésnyit.

aztán rávettem wmet, hogy barkóbázzunk, ami nagyon durva téridőfolyosóként tud működni a buszon (szintén).. sokat nevettünk, barkóbázni remek.
például amikor ehy helyet kellett kitalálnom, és rákérdeztem, hogy van olyan ismerősünk akinek mostanában dolga lesz ezzel, és szégyenkezve mosolygott, hogy igen, és végül a megoldás a temető volt... akkor is nagyon nevettem.hát jóvan, bocs, meg az előbbi bejegyzés miatt is.