Lehellet megszegik. -
olyat láttam ma de olyat!
az alkalmi tomácsmelóm egy vacsorára kényszerített a MátyásPincében. gyanítom a szokásos társaság lehetett, turisták, üzletemberek, de ezzel kapcsolatban inkább olyan értekezzen, aki otthonosabban mozog az ilyen helyeken mint én.
mindenesetre én elégedett voltam, mert a muzsikusok pont akkor kezdtek műsorozni, mikor a levesünk kijött, és rendes magyar népzenét játszottak, nem cigányvalcert, sőt -bár az én helyemről nem látszottak- kedvenc angol üzletemberünk élvezhette a népitáncosok előadását is. egy tükörből én is figyelemmel kísértem, megbeszéltük hazánk táncai közti hasonlóságokat. az emberek körülöttünk kattogtatták a fotómasináikat, boroztak, tapsoltak, nevettek. én kihajoltam a boxból hogy vessek rájuk egy kósza pillantást
és az egyik táncos fiú
népviseletben
kalapban
ÜSSED VÁGJAD JÁRJON A LÁBAD IJJIJJIJJIJJ
forgatva a menyecskéket- pántlika libben...
csapkodva a csillivilli csimmácskáját
szóval az a magyar népitáncos fiú
az
az sárga volt.
...
ne értsetek félre. én kedvelem az ázsiaiakat, meg kínaiul akarok tanulni, szeretem a kajájukat, nem zavar az se, ha bejön belőlük még plusz egymillió
és az a hetyke bajuszú fiú REMEKÜL táncolt
fél percig még reménykedtem, hogy hátha csak egy down-kóros - hisz nem a legjobb a szemem, be is nézhettem volna
de teljesen sárga volt
még most is keresem a szavakat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése