az első kulcsot a nagypapám adta a kezembe, négy évesen, amikor nem volt hajlandó több részt felolvasni a doktorhűdefáj kalandjaiból.azt mondta hogy napi egynél csak akkor többet, ha felolvasom a címét.
három napig ültem szemben a falvédőmmel, amin rajzokmeg a hozzájuk tartozó kezdőbetűk voltak.
küzdöttem keményen.
aztán odamentem hozzá és boldogan elmondtam az előtte kisilabizált címet
meg még egyet
meg még egyet, meg még, akkor már másik mesekönyvből is.
két hét múlva már azt mondta, kislányom, tudsz te egyedül is olvasni, hagyjál már pihenni.
és miért ne?
két év múlva ugyanezzel a módszerrel adtam a kulcsot a hugom kezébe én is
most már rengeteg szobát bejártam, teremről teremre, némel yajtó tárva nyitva volt, másokhoz más kulcsok jártak.
és ezek már nem olyan egyszerűek voltak, mint a bejárati ajtóé, trükkösek, csapdákkal telik.
vannak olyan szobák, amelyeknek az ablakából más szobákba is beleshetek, ezeket nagyon szeretem.
vannak pici kényelmes, meleg zugok, vannak beláthatatlan báltermek. üvegházak, teraszok, kertek, mocskos hálószobák, hideg fürdők, vnnak ahová csak tekervényes csigalépcsőn jutok fel.
van olyan ahol nincs más, csak ezernyi újabb kulcs.
van ami tükörfalú
szeretem ezt a házat.
most az eddigi egyik legklasszabb szobájában vagyok, óó ez egy kontinensnyi, izgalmakat rejtő, csavarokkal teli, van benne minden, labirintus és végtelen rét, meg sötét erdő, meg gyomornyi rejtekhely jajj nagyon jó ez a könyv amit olvasok,
de tudod mi a legjobb? hogy egy kőművesbe vagyok szerelmes. ő is épít új szobákat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése