Isten!
köszönöm, hogy élek először is. köszönöm ezt a sokszor elátkozott testet. köszönöm a súlyfelesleget, mert ha a nagy bummot valamilyen fura véletlennek köszönhetően túlélném, sokkal nagyobb lenne a túlélési esélyem...már ha az éhenhalásra gondolok. köszönöm, hogy van okom arra hogy már ne várjam a nagy bummot.
köszönöm, hogy tudok írni és olvasni.
köszönöm, hogy a kottával is ez a helyzet
köszönöm, hogy olyan családba születhettem amilyenbe, köszönöm, hogy mindenkinek csak kívánhatok ilyet. köszönöm azt, hogy elmondhatom: ha valaha gyerekem lenne pontosan ugyanúgy nevelném ahogy engem neveltek a szüleim (na jó, nem engedném, hogy abbahagyja a zongorázást)
köszönöm, hogy mindig meglep amikor olyat hallok, hogy valaki nincs jóban a testvérével.
köszönöm, hogy lehet hitem, köszönöm, hogy megmaradhattam annyira naívnak, hogy higyjek is.
köszönöm, hogy egy csomót kábítószerezhettem, úgy hogy csak annyi bajt okozott, hogy egy-két dolgot elfelejtek majd megköszönni.
köszönöm, hogy az összes átkozódásom, miértem, félresikerült próbálkozásom ellenére sem sikerült 26 évig egy pasit találnom magamnak, köszönöm mert ja igen tényleg a legjobbat érdemlem.
meg még egy csomó minden mást is köszönök, amit nincs kedvem most leírni.
köszönöm, hogy van kinek és van mit megköszönni.
köszönöm, hogy van fülem, és tudok hallgatózni a buszon, és köszönöm, hogy az a srác egy szivárványszerűséget látott a telihold körül, mert nagyon szórakoztatóan adta elő a barátjának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése