régen nagyon sokat álmodtam, aztán egy ideig soha, de mostanában megint.jobbára szexeseket álmodtam, régi férfiakkal az életemből, de
képzeljétek, a héten először haltam meg álmomban, eddig ilyen még soha nem volt, mindig felébredtem előtte, de most valahogy nem.
cimborákkal utaztunk, mikor belezuhantunk valami homokbányába, ők időben félre tudtak ugrani de engem elkezdett betemetni a homok, próbáltam a kezemet az orrom elé rakni, hogy legyen egy kis lélegzőlyuk amíg az ismerőseim, ki nem kaparnak, de közben éreztem hogy csak folyik a homok, egyre nehezebb rajtam, vajon mikor kezdhetik el a kimentésemet mondjuk az nem kérdés hogy elkezdik-e de mikor vajon, közben érzem hogy az ujjaim köé is folyik a homok, ááá nincs kedvem küzdeni, érted, semmi kedvem úgy meghalni, hogy fulladozok egy aprószemcsés homokfolyamban, meg nem is érdekel már hogy jönnek e értem vagy nem, én meghalok...és off
nem is volt olyan rossz, úgy értem elviselhetetlen... ami meglepett, hogy semmi, de semmi erőfeszítést nem tettem annak érdekében, hogy életben maradjak
és tudod miért?? kell a faszomnak a szenvedés, nem ér annyit
lustaságból haltam meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése