morbid

Ma egy barátnőmmel kávéztam, aki a legutóbbi találkozásunkat azért mondta le, mert haza kellett utaznia Lengyelországba egy közeli hozzátartozója halála miatt.

Az apósáról volt szó, nagyon aggódtam miatta, mivel az anyósáért nem rajongott, és az már többször jelezte, hogy ki akar a fiacskájához költözni azonnal - mindkét kisöreg nyugdíjas és egymás agyára mentek. Egyszóval a rossz hír duplázódott a barátnőm számára nyilvánvaló okokból.

A bácsika halász volt az Északi-tengeren világéletében, nyugdíj után, 7o felett még kijárt feketén dolgozni egy kis zsebpénzért. Beesett a hideg vízbe a hajóról, meg is fulladt, meg a szíve is megállt na.  Mondtam is a barátnőmnek, ja hát neki így szép meghalni, bólogatott. Mivel nemzetközi vizeken történt a haláleset, ezért hát úgy volt hogy a család majdhogynem otthon ült feketében várva a testre.
A barátnőm szenvtelen hangon mesélte, hogy vizihulla is, meg napok is elteltek, szóval mindenképp csukott koporsós temetést akartak, csak ott feküdt a bácsi napokat a halak mellett a jégen, és hát itt megkérdeztem hogy ugye nem, ugye, a barátnőm pedig nézett tovább mélyen a szemembe, és én akkor így előre bocsánatot kértem, dehát ezért választanak engem barátnőnek az emberek, szóval a kápolna ajtajában biztonsági őr várta őket, hogy mindenki csak saját felelősségre menjen be mert valaki nyitvahagyta  a koporsót, én pedig szűkölve röhögtem hogy ezt nem is akarom elhinni, de akkor már ő is nagyon nevetett ahogy mesélte az ügyintézést meg a temetést, meg  a műsort, meg hogy az anyuka hirtelen már nem is akar kiköltözni hozzájuk.

Jó hát ennyi a történet, délelőtt óta sokat veszített a viccességéből, na, wm még nagyon nevetett.

troll

Ma ezt találtam egy bankautomatára ragasztva, a cédula azt üzeni hogy vigyem vissza a kiskrapekot egy bizonyos palacsintázóba, és megkapom méltó jutalmam.

Azt hiszem, passzolom a palacsintát és megtartom Edet.

birs

 Az egyik kedvenc gyümölcsöm a birsalma. Szerintem nincsen elegánsabb és izgalmasabb íz mint a birsalmasajté.

Tavaly sehol se lehetett birsalmát kapni, hiába olyan barátságos az angol időjárás az almákhoz körtékhez. Szereztem pár szem spanyol importot, méregáron, csináltam belőle sajtot, de rámpenészedett két nap alatt mert nem főztem elég ideig.
Idén még ingyen is kaptam. csináltam simát a fele már elfogyott, a kedvenc nasim.
Mármint a csilis után, amit én találtam ki, és gyerekek, eszméletlen büszke vagyok rá.

Na de először a csili.
Megvan ugye nektek is az az öblös bácsi a nagy családi zabálásokról, akinek sose semmi nem elég erős, aki a tyúkleveshez is hozat kis tálban erős pistát, és aki még vöröslő fejjel, taknyanyála egybefolyva is azt csapatja, hogy puncik vagytok  gyerekek, ez nem is erős.
Olyankor mindig megfogadom, hogy legközelebb hazajövök akkor hozok pár szem valódi vérpaprikát, aztán meglátjuk mekkora nagylegények. Na.

Szóval ezek a vérpaprikák, biztos hallottátok már a nevüket, Dorset Naga, Bhut Jolokia, satöbbi. Évekkel ezelőtt még nem volt annyira könnyű, de most már a sarki zöldségesnél is lehet kapni őket. Kábé három éve próbálkoztam először velük, csiliolajat akartam csinálni. Óvatlan voltam, például nem használtam kesztyűt, ezek annyira erősek, hogy a kézfejemen a bőr még másnap is égett vörös volt és fájt. Szóval így egy ujjal megdörzsölöd, kezet mosol, majd azt az ujjadat a nyelvedhez érinted, és csíp mint az istennyila.  Az illatuk is agresszív, megszagolod, és tudod hogy fájni fog.
Itt van egy kis illusztráció ha elmulasztottátok volna, akkor itt az ideje bepótolni, én évről évre könnyesre röhögöm rajta magamat.




Egy icipicit irígylem amúgy a srácokat, ha nem lennék olyan gyáva amilyen, kipróbálnám ezt a műsort. Asszem az a fájdalom az már más síkra tereli az ember agyát, meditációs gyakorlat rulez. Visszaút itt sincs, csak nem tart oly soká mint egy trinyó.

De mondjuk ennek a paprikáknak nem csak az erejük a lényeg, de szuper ízük van, gyümölcsös, narancs, barack, nagyon finom. Mármint miután megöltek kicsit.

Szóval kitaláltam hogy ez biztos menne a a birsalmasajthoz. Főztem bele sima csilipaprikát is, a húsa miatt, meg egy kábé negyed ilyen vérpaprikát. Ez utóbbit lassan adagoltam, valahogy amíg forró volt nem lehetett érezni hogy mennyire erős.
A késztermék az kellemesen csípős, egy-egy falat, ahova valahogy kicsit több jutott a vérpaprika húsából kifejezetten erős, de ez nagyon ritka. Rendes édes birsalmasajt íze van, és csak nagyon távolról cseng az az édeskés illat amit mondjuk egy fűszerpaprika szárító helységben érzel.
Az van, hogy eszméletlen finom.
Salátát ettünk pörccel meg penészessajttal, ezt szórtam még rá, mennyei.

El se tudom mondani mennyire büszke vagyok a találmányomra.

Kis kockákra vágtam, és befőttesüvegben raktam el, hogy majd jó  lesz télire, de a felét már becsemegéztem, csípősség ide vagy oda.
 

Más gasztronómiai sztori, ma egy ilyen nap van.
Tegnap találtam a zöldségesnél friss tormát, úgyhogy gyorsan vettem kabátot a gombhoz, egy pár bordát ezer éve nem ettünk sült desznyót.
A köret az mindig probléma nálunk. Rizs az mehet, mértéktelenül, a krumpli csak harapható állapotban, még a püré is éppcsak lejött a fujfuj listáról, a többiről meg ne is beszéljünk. A wmmel való élet sötét oldala a konyha, de tudjátok mind ez az én néletem nagy rákfenéje.
Szóval neki a sült  hús mellé, sima sós főtt rizs, ugykellneki alapon. Általában ilyenkor sóhajtok egy nagyot, mert nem akarok kétszer annyit főzni úgyis ránkrohad, és eszem vele együtt a szart, rizst. Ez alkalommal viszont megmakacsoltam magam, és csináltam magamnak is köretet:

1lilakáposzta vékonyra szelve
2alma vékonyra szeletelve
2 kicsi hagyma vékonyra szeletelve
csipet só
egy púpos evőkanál cukor (barnával fincsibb)
két deci vorosbor VAGY egy deci balzsamecet.
kábé egy órán át nagyon lassan főztem, majd a végén apróra vágott rozmaringot szórtam rá.

EBÉD ordítottam be a szobába. Wm mikor kijött, rákérdezett az illatra. Magamnak főztem, vörösborban főtt almás  lilakáposzta. (Ezt így kell hangsúlyozni) Aha -mondja ő, majd elmegy kezet mosni. Itt jött az, hogy tizenkilencre lapot húztam, és a nagy halom rizs mellé kérdezés nélkül raktam egy egészen pici kanállal ebből is a tányérjára.
Wm utálja a káposztát (is), a kedvenc kajám a káposztástészta, amióta együtt vagyok vele, kábé háromszor ettem.
Most valahogy mégsem tiltakozott, és megette azt a kis kanállal. Kérsz még, kérdem, és gyerekek könny szökött a szemembe amikor azt mondta hogy igen, Kis lépés az emberiségnek, de hatalmas, hatalmas az én gasztronómiai életemnek, még harmadjára is szedett belőle, jajdejójajdejójajdejó.

Ilyesmik.

halovín

Megkésett bejegyzés, halovínes.

Tudom, tudom, mindenszentekes. Gyönyörű és meghitt ünnep. Nekem nem sok halottam van szerencsére, de azért más napokon is eszembe jutnak. Számomra a mindenszentek az csak arról szól, hogy milyen gyönyörű és titokzatos volt mindkét temető ami mellett hazabuszoztam zeneiskolából-szakkörből-gyülekezetből-buliból.

Cserébe a halovínt az sikerült magamévá tennem. Mármint nagyon csípem az itteni bulizós beöltözős rémisztgetős hozzáállást. Persze persze hallani egy csomó rinyát, hogy fujjnyugatiünnep vannekünkfarsangunk, de az az igazság, hogy én otthon azért nem túlzott gyakorisággal láttam beöltözött akár negyveneseket, de harmincasokat, huszasokat se. Pedig iszonyú jó mulatság, én mondom.

(dolgoztam egy kocsmában egy ideig, mivel a legzsírosabb napot, pénteket soha nem kaphattam meg, ezért a szombatokat próbáltam kicsit feltúrbózni. Szerveztem egy farsangi mulatságot, a főnökség annyira szkeptikus volt, hogy nemhogy üdvözölte volna az ötletet, de még a saját pénzen vett dekorációimat is kiröhögte. Mondjuk ennek lassan van 1o éve, azóta is tartják a híres "inzertkocsmanév" farsangot, amit az úri közönség évről évre hasonlóan kitörő örömmel üdvözöl, szívesen maderfakerek.)

Amikor csak tehetitek öltözzetek be. Beöltözni jó.

A töklámpás cucc meg... Elvileg arra van, hogy elüldözze a rossz szellemeket. Gyakorlatilag meg a kreativitás kiélésére, tavaly kimakszoltam, na.

 

Na de a kis vendégünk. Nekem nem sok kedvem volt hozzá, de kirinyálta hogy faragjunk tököt, elmagyarázva, hogy itt van itt szokás, neki itt kell tököt faragnia.

 

 Édesistenem annyira cuki ez a kislány, na, szuper volt most a tökfaragós képeken nézni ahogy bohóckodott, itt alant meg a kész produktummal.

Mindenszentekkor cirkuszba mentünk. Emlékeztek amikor meséltem a kalózos cuccról, amikor a nézőknek is be kellett öltözniük? Na ugyanaz a társulat csinált, egy iszonyú hangulatos rémuletes mesét, artisták és élőzene, rengeteg, rengeteg beöltözött nézővel. Millió zombi, meg vámpír meg szellemek, nekem Fester Addams tetszett legjobban. Wm és én nem erőltettük meg magunkat, de vendégünket tökjól felcicomáztam, csináltam neki jelmezt meg kifestegettem, elfogultság nélkül mondom hogy ő volt a legesleggyönyörűbb, na.

Látjátok amit mi?

Szuper ezekkel a fotókkal játszani.

Szóval, a nagyon nagyon hiányozós dolgok például a piacozás, azt nagyon szeretem, színes illatos finom érdekes még egy papírboltnál is menőbb.

A másik ügy.

Az van hogy a nagy felületen elterpeszkedő szőlőszemek látványa nagyon mélyről jövő indulatokat vált ki belőlem.  Most vicc nélkül, tudom, hogy ez fura, tőlem főleg. Olyan érzésem van, mint amikor egy szó a nyelved hegyén van de nem tudod kimondani, na ilyen érzésem van ettől a látványtól, csak sokkal erősebben, fogalmam sincs miért.

Volt volna valami könyv vagy rajzfilm kiskoromban ami miatt így érzek, fogalmam sincs. Azt tudom hogy egyszer hánytam egy csomó otelló szőlőt úgy hatévesen. Arra emlékszem, hogy egy autóban hányok, meg arra hogy előtte már szóltak hogy ne egyek belőle annyit, és hogy akkor  valami olyasmi érzésem volt, ami kiskoromban sokszor a kajával kapcsolatban, hogy sajnálják tőlem, esetleg hogy élvezik a baszogatásomat, hagggggyanakmábékén, csakazértis. Ezt azért kinőttem.

De a nagy felületen elterpeszkedő szőlőtől érzett furcsaságnak ehhez semmi köze.
Szuperérdekes lenne ha erre rájönnék.
Nem is tudok ezekre a képekre hosszan ránézni, mert azonnal feljön ez az érzés.

A harmadik pedig, hogy mennyire borzasztóan irígy természetű vagyok, pedig ettől annyira szeretnék megszabadulni. Egyszerűen belülről zabál fel az indulat ha olyan ismerős sikerességét látom aki szerintem morálisan nem méltó a sikerességre.
Azt hiszem amúgy ez csóró tinédzserkor maradványa.
Klassz lenne kinőni.

Ártatlan

Most én vigyázok a szomszéd cicájára.

Behoztam a leveleiket is. A bejegyzés címe a vezetéknevük.

Ehhez tartsuk magunkat.

macskaügyileg

Szóval, a cica első szitterére már nem számíthatunk, mert az összeakasztotta a bajuszt a cicán kívüli másik brisztoli családunkkal.
A cica második szittere cseszkóban hesszel harmadik hónapja.
A szeretett és bizalmunkat abszolute élvező felsőszomszéd nemhogy épp egy narancssárga folkszvágen kisbuszban járja be Európát, hanem cakklipakkli kiköltözött, örökre.

Marad tehát a fuvolás szomszéd, akinek hasonló cicája van mint nekünk és már többször dumáltunk arról hogy majd cicaszittelünk egymásnak.
(A hivatásos cicaszitter hatvanezer forintba került volna a nyaralásunkra.)

A fuvolás szomszéd fura. Nomármost ha én lefurázok valakit, akkor az tényleg nagyon fura. Ötven körüli, "művész". Nem hippi de majdnem. Mindig kócos kicsit, zavart, de nagyon intelligens. A lánya teljesen okés. A házuk is fura. Rendetlenebbek mint én, igen igen művészi,hangulatos, öreg cuki viktoriánus házikó. Fura

Karácsonyra meghívták sütizni a szomszédságot de csak mi mentünk. meglepő módon nem is éreztük magunkat kellemetlenül, megígértük hogy visszahívjuk őket, de sose jött össze igazán. De nem vagyok szemét szomszéd, egy csomószor vittem át sütit, meg adtam neki egy csomó  növénymagot is, na.

Mindegy, tudtam hogy most nincs mese, meg kell kérnem. Kedden átmentem, persze igent mondott, fél óráig jegyzetelte a Cica szokásait és hogy mit kell és hogyan. Ez persze megnyugtatókét is hathat, tényleg amúgy.

Majd jött a furcsaság. Lassan a végére járunk, megbeszéltük, azt is hogy majd átjön feltérképezni a helyet, a macskakaját,meg hogy októberben majd ő menne el pár napra és akkor meg én jövök, satöbbi.
Ekkor jött azzal, hogy és a fizetség hogy legyen. Remek. Iszonyúan utálom a pénzes dolgokat tökre zavarba ejt, mondom, hát így, izé hogy gondoltad?  Mert csak szólok, én szívesen adok pénzt a cicaszittelésre ha kell, de biztos hogy nem fogok elfogadni egy fillért se érte.
Ő inkább valami apróságra gondolt.
Valami magyar bor?
Nem iszik.
Jó de akkor segítsél már.

Hát ők a lányával bevezették a tantusz rendszert, amik ilyen családon belül valuta, és a kellemetlen feladatok elvégzését azzal fizetik ki egymásnak. Ő valami ilyesmire gondolt. Mert hogy a jószomszédi viszony alapja a biztos elszámolás.
Tantusz? kérdem, és ezt ő helyeslésnek is vette, az egyik polcról levett egy kis porcelán tálkát, szirszarbizbasz, papírkapocs, jancsiszög, és pár tantusz. Kis karton zseton, fényes alufólia csillagocska ráragasztva.
Egy cseppnyi irónia volt azért a hangomban amikor erre azt mondtam, hááát, nekem kell fizetnem a cicaszittelésért, szóval az úgy lenne rendjén ha én csinálom a tantuszt, nemdebár? Ennek annyira megörült, fényes arccal helyeselt, hogy igen, remek alkalom arra hogy egy kicsit kreatívak legyünk, ugye? Szóval három nap cicaszitt egy tantusz.

Wm nem igazán akarta elhinni mikor elmeséltem neki. Gondolom ti sem annyira, ugye?
 Hát tessék, ezzel fizettem a két hét cicaszittelésért:

Érdemes amúgy elgondolkodni ezen a sztorin, nem annyira az értelmestől elrugaszkodott ötlet ez.

olvasónapló

MamzeLove.

Winter is coming.

Befejeztem a Trónok Harca első könyvét.

Szóval egy ideje mar tartoztam magamnak ezzel. A tévésorozattal már évek óta kerülgetjük egymást, az én érdeklődési körömmel egyszerűen lehetetlen kikerülni az erre való utalásokat, képeket.
Ez azért is idegesített, mert tudtam hogy van esély arra, hogy beadjam a derekamat, szóval különös figyelemmel próbáltam kikerülni minden szpojlert, egy poént sem lőhetnek le előlem.

Na de ne rohanjak ennyire előre, egy kis felvilágosítás azoknak akik nem tudjak mi is ez a Trónok harca: Egy nagyon, nagyon nagyon hosszú (még be sem fejezett) regény, HŐSEPOSZ, George R.R. Martin tollából,  amiből az HBO egy igen sikeres és minőségi sorozatot csinált. A történet egy lovag-család-történelmi regeny, rengeteg politikaval, intrikaval, kardokkal, lovakkal, némi szeksszel, sarkanyokkal, misztikummal, satöbbi.

Elvileg először 96ban adták ki, és a sznob orromat elegge böki hogy csak a sorozat miatt figyeltem fel rá.
Rengeteg jó sorozat van, és rengeteg cimborám ajánlgatja őket hogy "neked ez biztos nagyon tetszene"  Nehéz mert a sorozatokra még kevésbé tudom magam rávenni mint a filmekre, de A Trónok Harca önjelölt prófétája a Mamzi, szóval felesleges volt az ellenállás, de az nyilvánvaló volt, hogy a könyvvel fogok kezdeni.

Nemigen volt kedvem hozzá halogattam, két héttel ezelőttig, és igazából annyira féltem attól hogy ez csak egy felfújt humbug, hogy meg se vettük a könyvet, csak kölcsönkértem az első részt.

És meg kell hogy mondjam.
FENOMENÁLIS.

Kizárólag szuperlativuszokban tudok róla beszélni. Könnyű olvasni, és olvasatja magát. A felépített világ abszolut hiteles. A földrajztól  kezdveaz időjáráson keresztül a vallásokig. A karakterek teljesen ki vannak dolgozva. Izzadtságszag nélkül szórakoztat. És mindezt meglepően hatalmas léptékben teszi. Tökéletes fantazi regény.  Az író pedig eszméletlen nagystílű, bármit megtehet a hőseivel, olyan dolgokat is, amiket az életen kívül nem sok történetíró engedhet meg magának, de ezt szpojlerezés nélkül nem tudnám kifejteni.

Érdekes módon rengeteg olyan dolog van benne, amit nem szeretek. Például amikor több történetszál van, akkor nekem mindig elég döccenős a váltás, itt valahogy ez teljesen sima ügy. Aztán a bonyodalmak egy része ilyen elkerülősdiből fakad, ami számomra a történetmesélés, a filmek, könyvek, és az élet legborzasztóbb rákfenéje, itt mire odáig jutottam a sztoriban,még ezt is meg tudtam bocsajtani. (ha egy filmben ilyesmi történik, azonnal abbahagyom)

Teljesen beszippantott, és ideges vagyok nagyon hogy wm hetfő óta elfelejti elkérni a második részt.

Nem a legjobb könyv amit valaha olvastam. A helyén kell kezelni, mert ez nem az a fajta irodalom ami elgondolkodtat és formál, és kihívást nyújt.
Viszont ezt a fajta élményt, izgatottságot, es elvarázsoltságot kisgyerekkorom óta nem éreztem egy regény kapcsán, akkor a római császárregények okozták.
A Trónok harca vegytiszta szórakoztatás, az olvasás élménye meztelenül.
Szóval kategóriájában abszolut verhetetlen.

Tegnap letöltöttem a sorozat első évadját, azt hiszem eléggé menő lesz az is. (a képregény szar)


Szóval mindenkinek ajánlom. Olvassátok el, mert menő, mert úgy gondolom, hogy a nemolvasóknak  a tökéletes tökéletes kapudrog, a régóta nem olvasókat emlékezteti arra, hogy miért is jó olvasni, az olvasóknak pedig csak azért mert egyszerűen szuper könyv.

Ha végérvényesen lusták vagytok, de szeretitek a lovagos kardozós cuccokat, akkor nézzétek a sorozatot, abból amit eddig láttam alázatosan hűséges a könyvhöz.

Szóval hálás köszönet a Mamzinak, és alázatos ajánlásom mindenki másnak. (ha csak egy embernek ajanlhatnam akkor az Ann-Yu lenne.)






...
ma a hamuszürke bőrű szomáliai buszpajtásom- aki amúgy nem ismeri se a könyvet se a sorozatot- lezöttyent mellém az ülésre. Vészterhes arccal kinézett a szürke zsíros esőfelhőkre, majd rám se nézve megszólalt  Winter is coming. Eléggé röhögtem.

Ma találkoztam egy hitehagyott Jehova Tanujával, (JT csaladban nevelkedett, JT felsovezeto apuka) a csávó tizenévesen- gyaníthatóan lázadásképpen- elkezdett vallastörténetet meg tudományokat tanulni, most abszolutértéken ateista. Szenvedelyesen, tüzesen, rengeteg érvvel és magyarázattal ateista. Szélesen gesztikulálva, magabiztosan, szavába vágósan, hangosan ateista. A Bibliából versre pontosan idéző ateista, ugyanakkor húrelméletet nálam sokkal magabiztosabban pedzegető ateista.* volt olyan része a beszélgetésünknek, ahol azt vettem észre, hogy karban van a kezem, pedig kevés ember tud ilyen helyzetbe hozni vita/eszmecsere közben.

Aztán rájöttem hol a bibi. Pont ugyanaz vele a gáz, mint ami valószínűleg az apjával, csak más az előjel. A megkérdőjelezhetetlen hitük lehengerlő, kizárólagos mivolta,  nincs rugalmasság, nincs kivétel.
Az apjával való párhuzamot- amire igen nagy az esély, úgy gondolom- holnap fel is vázolom neki. Valószínűleg nem fog neki jól esni, de heves hitéleti vita közben nem símogathatja meg a combom valami random kollega csak úgy következmények nélkül.



*Sokat blöffölök a nemlétező tudásomról, az átlagember annyira alulinformált, hogy ha már kétszer megnézted a BigBangTheoryt akkor kis magabiztossággal könnyedén elő lehet adni, hogy vágod mi az a higgszbozon, meg a nagy hadronütköztető. 

mamma mia

Én nem szeretem a baccpenszerteneszill filmeket. Amikor kicsi voltam és ezek a filmek annyi generációs társamnak kultfilmmé váltak, én nem szerettem a vígjátékokat. Nem tudtam rajtuk nevetni, se a lütyőn, vaklármán se az összes hasonlón.
(Meg semmin ahol a bonyodalom azon alapul hogy valakik elkerülték egymást. A halálom. Az ilyan filmeket 8o százalékban az elkerülés pillanatában kikapcsolom, ki én, ki a picsába, engem ne nézzenek hülyének.)

De a minap azért hasznát láttam hogy minden húsvétkor, karácsonykor, és nyáriszünetben kétszer leadták az összeset minden csatornán. A céges buszon van egy olasz srác, vele elegyedtünk beszélgetésbe a megállóban, közös pontok, tudja magyarul, hogy jó reggelt valami ismerős ismerősétől, én meg hogy bondzsornó,  a Bud Spencer Terence Hill filmekből tanultam, a hát persze hogy ismerem- hazudom, a fiúm tud sirályul is, (és utóbbi nem is hazugság)
És kész a kapocs, ezzel a sráccal most már mindig mosolyogva üdvözöljük egymást, mert neki ők nemzeti hősök olyan mintha random külföldi ismerné BornemisszaGergelyt, szóval a nemzeti hőseit ismerem, sőt ha hozzáadjuk, hogy a Terence Hill papos sorozatát is leadták párszor a magyar tévékben a nemzeti szentjeit is,

Szóval eldúdoltuk hümmögtük még a buszon ezt, és barátok vagyunk:

Dzsék

Egy csomószor kellene mesélnem az emberekről akikkel elhaladunk egymás mellett az életben, de lusta vagyok, aztán már többet nem is lényegesek, és ti sose tudtok róluk.

Például Jake. Jake az elmúlt négy hónapban minden nap megörvendeztet azzal, hogy isiből hazafele menet bekopogtat az ablakomon, megáll egy percre, és a mellbimbóit csavargatja. Én nevetek, vagy pofákat vágok, ez  rituálénkká vált. A fapina kolleganőim szerint ez nem vicces, és hogy nem lenne szabad hergelnem őket, de szerintem csak irigyek és öregek, szóval még vadabb arcokat vágok.

Jake jóképű és vicces. Nagyon, nagyon sok női szívet fog összetörni, az enyémet már rabul ejtette
Elmesélem honnan tudom a nevét.
Amikor szépen süt a nap akkor a parkban töltöm az ebédszünetemet. Pár hete a kolleganőm szabin volt, szóval nem a szokott időben parkoztam, plusz Dzséket is korábban kiengedhették a suliból, mert mindkettőnk legnagyobb meglepetésére összetalálkoztunk a járdán. Ő a cimbijeivel volt, mindenki messziről észrevett mindenkit, láttam hogy a kölkök már zsibognak, hogy húhamilesz, én meg csak vigyorogtam, hogy most legyél nagyfiú. Dzsék is látta hogy itt szitu van,
És azt kell hogy mondjam láttam már sokkal gyávább felnőtt férfiakat,
Mert ez a Dzsék gyerek végig a szemembe vigyorogva a mellbimbóit simogatva haladt el mellettem, alig bírtam ki hogy ne röhögjek, hát szalutáltam neki.
(az egyik osztálytársa kiabálta utánam a nevét, onnan tudom)
azóta egy rózsaszin lapból kivágtam egy J betűt, kidekoráltam szívecskékkel és felragasztottam az ablakomra.

Itt van Jake nektek:

Hát nem ennivaló?
Az utóbbi pár hétben egy pár kislány is elkezdett integetni meg pofákat vágni. Szuper, mert egyrészt aranyosak, lehet látni hogy nem csúfolódás ez, csak csintalanság, másrészt a halálunalmas kollegák akikkel épp ülök utálják az összes kölköt, szóval annál jobb.
Irigylem a kislányokat, mert miután nekem integettek, odamennek a domb szélére, messzire lelendítik a táskájukat, majd utánagurulnak.

A minap rájöttem miért is integetnek ők is. szerintem remélték hogyezt egyszer Jake észreveszi, láv iz in di er.

Mennyire cukik már. odavagyok értük.

Vajon beszélnek rólam a suliban?

Ma a szomszédnál voltunk látogatóban, a fuvolás nőnél. Azt mondta meghívte a fél szomszédságot, de biztosak voltunk  hogy karácsont másnapján - meg egyébként is- csak mi leszünk ott. Wm húzta is a száját, nagyon nem akart menni, a nő gyagyás, annyira, hogy még a cicája is gyagyásnak tűnik, meg van egy tinédzser lánya azt meg még nem is láttuk soha.

Maksz fél óra, beszéltük meg. Sütöttem püspökkenyeret, és mielőtt elindultunk wm megkérdezte azt, ami egész délelőtt az eszemben volt, el ne felejtsem, vigyünk e a cicának is nasit.

Beszélgettünk olyan szavakról ami nincs az angolban ellenben külföldön van rá szó, például a káröröm.

Van az az angol szó, awkward. Kábé annyit tesz, kíbos, kényelmetlen, zavarbaejtő, esetleg kétbalkezes. Van egy olyan kifejezés, socially awkward. Erre nincs igazán magyar kifejezés, a közösségi suta, vagy nem is tudom. És ez a kifejezés abszolut illik a nőre. Két órát voltunk ott, szuperül elbeszélgettünk vele meg a ragyogó lányával, abszolut intellektüel dolgokról, míg klasszikus zenét, majd májkoldfildet hallgattunk, wm azt hitte csak egy órát voltunk. Szóval abszolute nem szellemi fogyatékos mégis, olyan szörnyen alkalmatlan arra hogy a közösség része legyen. Érdekes.
Furcsa lehet a lányának.

Ma wmmel randevúztam munka után, a kikötőben sétálgattunk, én fotózni próbáltam. Hideg volt nagyon, ma éjjel fagyni is fog. A képek nem sikerültek túl jól. Ez a bácsi a képen nagyon szuperül nézett ki, kicsit sajnálom hogy nem kértem meg hogy lefotózhassam. Sötétzöld kalpagja volt piros gyöngyökkel, és ugyanolyan sötétzöld (de teljesen átlátszó) szemüveget viselt. Amit ma magtehetsz ne halaszd "majd leszálláskorra" é.

Ma lehajrámagyaroztak a buszon. Eh.

Már nem utálok mindent és mindenkit,majd kábé egy hónap múlva megint.