munkaügyi

Na, szóval van munkám.

Január hatodikától, nagyon nagyívű  cégnél, több fizetésért mint ami eddig volt.

Jippikájé.

Azért nem volt ez ilyen egyszerű, ezért is oltam ennyire csöndben eddig, most elmesélem.
Szóval elkezdtem a gyerekrák alapítványnál ideiglenes részmunkaidős adminisztrátorkodni, ezt meséltem még.
Itt mind a részmunkaidőzésnek, mind az ideiglenes munkáknak nagy divatja van, bár magyar szemmel mindkettő kissé furcsa. Meg nyilván nem is elég anyagilag, ha nincs a családban egy eszméletlenül jól kereső, de ha igen, akkor ez egy tökéletes lehetőség anyukázás mellé például.

Míg ott voltam, megkeresett a fent említett cég, hogy megtalálták az önéletrajzom, jelentkezzek egy most nyíló pozícióra.
Jó oké.
Első megpróbáltatás, online matekdolgozat.
Átmentem, mehetek interjúra.

Mindeközben végig reménykedtem hogy az alapítványnál csinálnak nekem helyet, mert az lett volna a legkalsszabb, a pénz sem érdekelt volna, nyilvánvalóan kevesebb lett volna.
Mindeközben az ügynökség aki az alapítványhoz kiszerződtetett a papírjaimat intézte hogy berakjon egy hadügyminisztériumi állása, amiből nekik sok van.

Aztán elmentem a nagy céghez interjúra. Matek TÉMAZÁRÓ volt a fele, (itt küldenék egy laza középső ujjat minden matektanáromnak a Szentjóbit leszámítva akik azt hitették el velem nyolc éven keresztül, hogy szar matekos vagyok)
A másik fele másfél órás multis kérdezz-felelek. Fizikálisan is fáradt voltam a végére. De a lényeg hogy tudok angolul eléggé.

Ezután a nagy cég  nem keresett, sokkal tovább nem mint ahogy azt megígérték, hogy fognak, az ügynökség pedig nagyon erőszakosan elkezdett a nyakamra járni hogy elfogadom e a hadügyes melót. Ami így elég jól hangzik, de sokkal szarabbul fizetne és három havonta megújuló szerződéssel járna. Szóval nem egy életbiztosítás.
 Az alapítványos meló az közben befejeződött.
 Felhívtam a nagy céget, aminek a legkevésbé sem örültek a hívásomnak, minthogy ez nem professzionális. Eléggé kiakadtam hogy hogyan csesztem el azt a rengeteg melót amit az interjúra való felkészüléssel töltöttem.
Mondjuk ekkorra már harmadik napja nem aludtam, mert bármily lazán kezelem a dolgokat, azért még egy munkanélküliséget nem bírtam volna ki, és elég ideg voltam.
És akkor asszem kaptam egy igazi kis idegösszeroppanást, rengeteg földön fekvős ordítós bőgéssel, illetve elővettem a klasszikus mindenért wm a hibás című műsort is.
Akkor asszem mindenki tudja miért nem beszélgettem annyira senkivel mostanában, köszöntem a megértést.
Sírva fogadtam el a hadügyes melót, amire bejelentették, hogy ja még nincs is meg minden referenciám, szóval majd szólnak.

Ezek után annyira muszáj volt beleszarnom a dolgokba, hogy pénteken elővettem az amszterdami szuvenért, és évek óta nem látott állapotba sikerült leamortizálnom magam.
Ami amúgy kifejezetten jót tett, nem hiába ÍRJA FEL EZT AZ ORVOS DEPRESSZIÓRA IS TÖBBEK KÖZT fejlettebb országokban.
(Szuper volt, szuper, szmájli. )

Aztán ma elkezdtem a referenciákat felhajtani,

majd kaptam egy telefont, hogy megkaptam a melót a nagy cégtől.

Szóval holnap így le kell mondanom a hadügyeset, ami azért elég kellemetlen, mert egy eszméletlen aranyos és nagyon segítőkész magyar csajszi az ügyintézőm. Iszonyatosan utálok segget csinálni a számból.

Szóval tudom, ne rinyáljak, mások örülnének a problémáimnak. Mégis kicsit be vagyok szarva, és legfőképpen pedig attól, hogy mennyire felnőtt lettem, nem akarok felnőtt lenni.
Márpedig olyan melója mint nekem január hatodikától, csak a felnőtteknek vannak.
Picsábamá

 Elkezdtem a munkakeresést, elvileg két hét múlva vége a dalnak. (gyakorlatilag 5 hét, de az utolsó háromban már nem kell bejárni)
Izgatott vagyok és jókedvű. Most már másfajta beosztásokra jelentkezhetek,  kicsit menőbbekre mint eddig, és a munkakeresési tanfolyás amire befizettek minket eléggé megdobja az önbizalmamat, na.

Ilyesmikkel telnek a napok. Elkezdődött a tánc is megint, de a második órára nem tudtunk elmenni, mert az indulás előtt 1o perccel megcsúsztam a fürdőszobában, teljes erővel neki a százéves VAS mérlegnek, negyedbe törve a nagylábujjamon a körmöt, plusz beszerezve egy vadul és hosszan vérző sebet.

pricks

Van ez a típusú immigráns, nagyon rühellem őket.
Itt terpesztik a kényelmes nyugodt esélyegyenlőségben, civilizációban a seggüket, és ilyeneket tolnak:

Az angolok hülyék. Az angolok buták. Az angolok csúnyák. Lusták. Tehetségtelenek. Kövérek. Rossz rájuk nézni, nem tudnak összeadni-kivonni, egyszerűek és igénytelenek.
Ezek a immigráns arcok összejönnek a nagy közösen bérelt házaikban, isszák a legolcsóbb sajátmárkás söröket, esetleg a fészbukon nyomatjak a hasonló ekéket, és utána csapatostul körbekommentelik egymást, hogy ugyehogyugye. Ezek az arcok letagadják az élettársukat, mert úgy a több adóvisszatérítést kaphatnak, majd ekézik az ostoba hivatalokat.

Fujj de olcsó szar népség ez. Egyrészt, miért nem takarodnak haza a sok ravasz és intelligens társukhoz, ha már itt olyan szar nekik,
Másrészt, meggyőződésem hogy azért nem találkoznak a normális művelt jó arc angolokkal, mert nem beszélik a nyelvet eléggé és hát van egy szint ami felett a mónikasós szókincs sovány, másrészt a hozzáállásuk arra enged következtetni, hogy jóérzésű ember amúgy se szívesen állna le.
Csak hát égő. Bemutatkoznak hogy magyarok, (lengyelek spanyolok, pirézek, you name it)

Mondjuk a legrosszabb, amikor tömegesen az asztalra szarnak. Kiszabadulnak a balkánról, és elbalkánosítják az országot ahol otthonra leltek, ma például egy ilyen homofób kis hányásnak voltam a tanúja, és fel se fogja, hogy pont a tolerancia és a nyílt gondolkodás az ami ezt az országot megkülönbözteti attól ahonnan neki el kellett jönni egy normálisabb életért, arról nem beszélve, hogy az a helyi aki az ő véleményét osztja ezügyben, az őt a buzikkal együtt rugdosná ki az országból.

Jaj de nagyon elhasítottam az ujjamat, recés kenyérvágó késsel irdaltam nagy svunggal gesztenyét az esti összebújáshoz legyen egy kis ropogtatnivaló, jaj de nagyon fájt, jaj de nagyon vérzett.  de már nem.

kommjuniti

ha valaki amiatt aggódna, hogy a londoni zavargások esetleg átgyűrűztek-é brisztolba, nos igen. szerencsére mi jó messze lakunk onnan ahol ezek az unatkozó ingyenélő segélyzabáló tanulatlan biciklitolvaj előemberek , és nem, nem bőrszín alapján ítélek, hanem aszerint ki milyen zenét hallgat.

szóval szerintem idáig sose jönnének el, van köztük meg köztünk két hatalmas bevásárlóközpont, és ezek nem tiltakoznak, ezek fosztogatnak, csak lopnicsalni ennyi, pontosabban csalni nem, ahhoz agyuk nincsen.
 mivel egy pécé lány vagyok, nem vonok párhuzamot. otthon se cigányozok, ugyebár. ehehheh

 szóval miattunk aggódni nem kell, a rendőrökért szorítsunk, hátha valamelyiknek elpattan az agya és közébük lő rendesen,

mindegy. kapok munkát jövő héten, és akkor megint fizethetem a segélyüket. addig majd a wméből