Elég sokat olvasok a buszon munkába jövet-menet, kábé ott a legtöbbet.
Néha az olvasást úgy képzelem mint egy dimenziókaput, főleg a jó könyveknél, hopp most még a buszon ülsz, kinyitod a könyvet és sittysutty máris Tokióban egy padon, vagy Középföldén egy ló hátán.

Ma , ahogy leültem, még nem volt időm kinyitni a könyvet, amikor megéreztem hogy valaki néz, és ott van ez a nyakigláb vörös fiú, szélesen mosolyog rám, majdnem zavarba is jöttem, erre felmutatja ugyanazt a könyvet amit én is a kezemben tartok - ó dzsojsz of méjnsztrím- és én visszanevettem, és mi ketten egy kicsit olyan jó barátok lettünk mint senki más a buszon.

Aztán ma azon gondolkodtam kicsit később, milyen érdekes, ő ugyanabba az univerzumba vonul vissza hetek óta mint én, és amíg mindenki más a buszon az A38 as út megszokott panorámáját nézi addig ő meg én a Királyok Útján lovaglunk. Vagyis ő lovagol. Én valószínűleg vagy valami templomban vagyok szolga, esetleg valami bordélyban várom hogy ideérjen.

Mindegy is. Amikor leszálltam integettünk egymásnak.



Amúgy az éjszaka azt álmodtam, hogy egy nagy pattanás nőtt az államra, megpróbáltam kinyomni, de a nagyon büdös gennyel együtt egy döglött légy is kijött. Elég fujj volt.

morbid

Jaj borzasztót álmodtam.

Kimentem a kertbe, és ott találtam az anyukámat a jeges tóba belefulladva, arccal lefele. Kirántottam a vízből, és azonnal elkezdtem az újraélesztést, pont ahogy  az elsősegély tanfolyamon tanultam. Nem volt két percig sem a víz alatt, szóval biztos voltam benne hogy életben marad, egyedül az aggasztott, nehogy az okszigénhiány miatt károsuljon az agya, de aztán rájöttem, hogy a fagyos víz megtartotta az agyát épségben szerencsére, és ugyanolyan okos marad mikor felébred (?)

Kábé itt tartottam amikor tudatosult bennem hogy csak álmodom, és felébresztettem magamat.
Fujj de rossz volt.

Egy csomót gondolkodtam az elsősegély tanfolyam óta, hogy vészhelyzetben képes leszek e hasznosítani a tanultakat, na most már bebizonyosodott, hogy hezitálás nélkül.

harmonia

-azt almodtam, hogy a sztarbakszban kell egy muszakot vezetnem,így beugrókent, jaj de nagyon nagyon rossz volt, azt se tudtam hol kezdjem, meg nem volt eleg ember
-az jó, én meg azt, hogy a moziban voltam, es mar nem tudtam hogy kell a filmet befűzni, és a film egyre jobban késett

szar

Szóval, előzményként annyit, hogy egy kollegámtól kaptam egy könyvet, tudjátok azok a vicces rövid kis hülyeségek amik tökéletesek TitkosTélapóra a melóban. Ez a könyv a kakiról szól. Hahaha.
Aztán az utóbbi időben több filmet néztünk amiben Michael Caine szerepelt, az utolsó a Denevérember volt.
Meg aztán három napja lencsét eszek.

Szóval álmomban valami nagy előkelő házban laktam. Tojáshéj színű falak voltak, nagy világos termek, a mellékhelység is ilyen stílusú volt, földig érő fátyolos függönyök, puha fehér törölközők és aranyszínű  csapok meg foggantyúk.
Pont befejeztem a kakilást, már a kezemet mostam, mikor belépett Alfréd, és hamisítatlan britt akcentussal szigorúan rámszólt -fordítom- " Az ön ürüléke egyszerően orrfacsaró szagú, muszáj kiszellőztetnem, a vegetáriánus vendégeink abszolut el vannak szörnyűlködve."

Na egy ilyet kapni az arcodba álmodban milyen már? Iszonyúan égtem.
Főleg hogy Alfred a lakáj álmomban azt a kifejezést használta "your excrement smells putrid" Ez mondjuk egy enyhén könnyes szemű MájkülKénnel .. hát köszi.

(Szerintem még soha nem használtam a putrid szót. Lecsekkoltam a biztonság kedvééert, hogy mi a pontos jelentése, és most jön a meglepetés. Mármint hogy az emberi agy mennyire szuper szerkezet, és mi minden tudás lehet elrejtve, Szóval a putrid nem csak hogy büdös, hanem mondjuk dögszagú, állati eredetű büdös kábé. Szóval ezért zavarja a vegetáriánusokat, ami álmomban abszolut logikus volt, felébredve meg nagy kérdőjel. Ez már csak azért is szuper mert akkor most már biztos hogy tudok németül, csak elő kell kaparnom.)


Ezek után még nem volt elég átmentem hát egy távolabbi vécébe, mert még mindig nagyon kellett kakilnom, és az a fajansz meg telisteli volt csíkokkal meg paksimogyorókkal, és épp kifordultam volna undorral,, amikor bejött egy iszonyú csinos szobalány aki egyszerre volt a Macskanő meg a bariszta aki a napi eszpresszómat készíti, és olyan volt mintha azt én hagytam volna ott a műsort, és ő nyugtatólag mondta hogy sebaj majd kitakarítja utánam,  és én elkezdtem mentegetőzni, hogy nem nem én voltam, után ameg hogy majd én kitakarítom, ő meg mondta hogy perszepersze hagyjam csak ugyanmár, és akkor még jobban égtem, és felébredtem.



Amúgy igen, németezek, intenzíven. Mjad kérdezzetek erről, nehogy elmismásoljam.