Családi Karácsony

Szipcsiri szupcsi karácsony.

Klassz ajcsikat kaptunk, klassz ajcsikat adtunk, jó társaságban voltunk, templomba is mentünk, és iszonyú, iszonyú sokat zabáltunk.
Nem mesélem el az egészet, most nincs kedvem, de azt elmondom, hogy kaptunk  VATTACUKORGYÁRTÓ GÉPET. Itt örülünk neki a családom azon tagaival akikkel egy városban sikerül lakni (mínusz Cica):

Csárlsz testvérem egészen elszontyolodott hogy kimaradt ezekből a dolgokból, örömmel üdvözölte az ötletemet, hogy őt meg a fiúját ráfotosoppoljam a csoportképre. Íme: Csuliffó kruppitó:

fogadalom

Szóval az idei újévi fogadalmamat nem sikerült betartani. Aki nem tudná, az volt hogy megtanulok németül. Az elején ment is, de unalmas volt egyedül. Ez van. Jövőre majd kitalálok valami mást.

Ami viszont szuper, ha már ilyen visszatekintősdi van, hogy idén egy nagyon régi és nagyon nagy vágyam teljesült, és még mindig járunk táncolni. Véget ért a második szint is, elvileg a Haladó1-es csoportba léphetünk, gyakorlatilag visszamaradunk egy szintet, mert nincs időnk gyakorolni is járni, és jó lenne a tudásunkat megerősíteni.

Mindenkinek ajánlani tudom csak a tánciskolát. Képzeljétek kicsit tudunk már csacsacsázni, keringőzni, kviksztepp, foksztrott, rumba, szamba dzsájv. Mindig úgy gondoltam, hogy ez az alapműveltség egy része, úgyanúgy mint a kottaolvasás, (haszontalannak és elavultnak tűnhet, de amikor abba a helyzetbe csöppensz hogy jó lenne tudni, akkor nagyon nagyot szól hogy tudod. meg amúgy is, na.)

Úgy gondolom a kapcsolatunknak is nagyon jót tett, és wm személyiségén rengeteget valtoztatott ez a cucc jó irányba. Érdekes, hogy ez  például a kajákhoz való viszonyán látszik meg. Mióta rá lett erőltetve hogy kilépjen a komfortzónájából egy dologban, azóta kevésbé gyanakvóan áll hozzá más újdonságokhoz is. Ételekkel kapcsolatban pedig ez volt a legnagyobb probléma, ami zöldség színű, vagy zöldségesnek hangzik  az kategorikus NEM. És nem azért mert nem ízlik, hanem mert nem is kóstolja meg.  Ez borzasztó. A kábítószerezésről még hagyján, de a jó kajákról nagyon fogcsikorgatva mondtam le. Az utóbbi időben egyszer mindent megkóstol. Meg nem veri ki a kezemből a random bogyókat amiket mondjuk séta közben elrágcsálok, pedig két éve még a szedret is mérgezőnek hitte, ha bokorról jött.



-Megcsinálom azt az avokádót.
-Csak nehogy evokádjam magam.
...
-Ez nagyon zöld.
...
-Most nehogy azt hidd hogy te győztél.
-Nem, szerintem te győztél mert mostantól avokádót is ehetsz.

morbid

Ma egy barátnőmmel kávéztam, aki a legutóbbi találkozásunkat azért mondta le, mert haza kellett utaznia Lengyelországba egy közeli hozzátartozója halála miatt.

Az apósáról volt szó, nagyon aggódtam miatta, mivel az anyósáért nem rajongott, és az már többször jelezte, hogy ki akar a fiacskájához költözni azonnal - mindkét kisöreg nyugdíjas és egymás agyára mentek. Egyszóval a rossz hír duplázódott a barátnőm számára nyilvánvaló okokból.

A bácsika halász volt az Északi-tengeren világéletében, nyugdíj után, 7o felett még kijárt feketén dolgozni egy kis zsebpénzért. Beesett a hideg vízbe a hajóról, meg is fulladt, meg a szíve is megállt na.  Mondtam is a barátnőmnek, ja hát neki így szép meghalni, bólogatott. Mivel nemzetközi vizeken történt a haláleset, ezért hát úgy volt hogy a család majdhogynem otthon ült feketében várva a testre.
A barátnőm szenvtelen hangon mesélte, hogy vizihulla is, meg napok is elteltek, szóval mindenképp csukott koporsós temetést akartak, csak ott feküdt a bácsi napokat a halak mellett a jégen, és hát itt megkérdeztem hogy ugye nem, ugye, a barátnőm pedig nézett tovább mélyen a szemembe, és én akkor így előre bocsánatot kértem, dehát ezért választanak engem barátnőnek az emberek, szóval a kápolna ajtajában biztonsági őr várta őket, hogy mindenki csak saját felelősségre menjen be mert valaki nyitvahagyta  a koporsót, én pedig szűkölve röhögtem hogy ezt nem is akarom elhinni, de akkor már ő is nagyon nevetett ahogy mesélte az ügyintézést meg a temetést, meg  a műsort, meg hogy az anyuka hirtelen már nem is akar kiköltözni hozzájuk.

Jó hát ennyi a történet, délelőtt óta sokat veszített a viccességéből, na, wm még nagyon nevetett.

halovín

Megkésett bejegyzés, halovínes.

Tudom, tudom, mindenszentekes. Gyönyörű és meghitt ünnep. Nekem nem sok halottam van szerencsére, de azért más napokon is eszembe jutnak. Számomra a mindenszentek az csak arról szól, hogy milyen gyönyörű és titokzatos volt mindkét temető ami mellett hazabuszoztam zeneiskolából-szakkörből-gyülekezetből-buliból.

Cserébe a halovínt az sikerült magamévá tennem. Mármint nagyon csípem az itteni bulizós beöltözős rémisztgetős hozzáállást. Persze persze hallani egy csomó rinyát, hogy fujjnyugatiünnep vannekünkfarsangunk, de az az igazság, hogy én otthon azért nem túlzott gyakorisággal láttam beöltözött akár negyveneseket, de harmincasokat, huszasokat se. Pedig iszonyú jó mulatság, én mondom.

(dolgoztam egy kocsmában egy ideig, mivel a legzsírosabb napot, pénteket soha nem kaphattam meg, ezért a szombatokat próbáltam kicsit feltúrbózni. Szerveztem egy farsangi mulatságot, a főnökség annyira szkeptikus volt, hogy nemhogy üdvözölte volna az ötletet, de még a saját pénzen vett dekorációimat is kiröhögte. Mondjuk ennek lassan van 1o éve, azóta is tartják a híres "inzertkocsmanév" farsangot, amit az úri közönség évről évre hasonlóan kitörő örömmel üdvözöl, szívesen maderfakerek.)

Amikor csak tehetitek öltözzetek be. Beöltözni jó.

A töklámpás cucc meg... Elvileg arra van, hogy elüldözze a rossz szellemeket. Gyakorlatilag meg a kreativitás kiélésére, tavaly kimakszoltam, na.

 

Na de a kis vendégünk. Nekem nem sok kedvem volt hozzá, de kirinyálta hogy faragjunk tököt, elmagyarázva, hogy itt van itt szokás, neki itt kell tököt faragnia.

 

 Édesistenem annyira cuki ez a kislány, na, szuper volt most a tökfaragós képeken nézni ahogy bohóckodott, itt alant meg a kész produktummal.

Mindenszentekkor cirkuszba mentünk. Emlékeztek amikor meséltem a kalózos cuccról, amikor a nézőknek is be kellett öltözniük? Na ugyanaz a társulat csinált, egy iszonyú hangulatos rémuletes mesét, artisták és élőzene, rengeteg, rengeteg beöltözött nézővel. Millió zombi, meg vámpír meg szellemek, nekem Fester Addams tetszett legjobban. Wm és én nem erőltettük meg magunkat, de vendégünket tökjól felcicomáztam, csináltam neki jelmezt meg kifestegettem, elfogultság nélkül mondom hogy ő volt a legesleggyönyörűbb, na.

Látjátok amit mi?

Szuper ezekkel a fotókkal játszani.

tavasziszél

Ez egy intim és kizárólag belső használatra szánt videó, és csak azért rakom fel, mert tudom hogy a családtagok nagyon fognak neki örülni.

A többieknek pedig; az éneklés az egyetlen dolog amivel kapcsolatban szégyenlős vagyok, mert bár nem rossz a hangom, sijnisajni nincs abszolut hallásom, a ritmusérzékem pedig nulla. szóval így izé.

A történet pedig, hogy a csillivilli kis unokahugommal őszölünk. A Wells-i katedrálisról már meséltem. Legutóbb amikor itt voltunk, ez a terem teli volt pakolva mindenfélével, de most már a levegővételkor is hallottuk hogy jó lehet az akusztika.
Nagyon szerettük volna kipróbálni, de voltak a teremben, és egy templomban azért nem illő, bár egy férfi nagyon agitált minket amikor így dudorásztunk.
Aztán mindenki elment, mi pedig gyorsan kihasználtuk a helyzetet. Ilyesmik.





Persze nem hagyom ilyen kis aranyosan ezt a bejegyzést.

Szóval valamelyik este felszálltunk a buszra és egy fiatal srác, huszoniksz év körüli az öregeknek meg a bénáknak fenntartott helyen terpeszkedett, a sporttáskája a másik ülésen volt, és bár volt rengeteg felszálló, a testbeszéde nyilvánvalóan azt mutatta, hogy nem akarja se a helyet felszabadítani, se átülni máshova, hiába botozott el mellette hátra valami bácsika.
(magyarázat: a rengeteg felszálló nem azt jelenti mint a hetes buszon. elenyésző hogy nem jut mindenkinek ülőhely, de az is hogy az öregek helyét valaki elfoglalja)
Szóval elhaladtunk a srác mellett, én pedig jó hangosan hátraszóltam a társaságomnak magyarul, hogy "de utálom az ilyen majmokat". Természetesen a következő pillanatban válaszolt valakinek akivel telefonbeszélgetésben volt, nyilván magyarul ilyen az én formám.

Bár a hallgatóság nem tudja hogy ez a fiú kiket képvisel, de a viselkedését látja.


Akik ott a templomban hallgattak minket, azok sem tudják milyen nyelven énekeltünk.

Mégis a két különböző közönség nagy valószínűséggel mindkét esetben most találkozott először a magyar nyelvvel.

Vonjátok le a konzekvenciákat, és innen kérek minden sorstárs immigránst, hogy viselkedjen már az istenszerelmére.

Ugye büdös a kisbabák kakija?

Beszélgetünk egy ideje wmmel a gyerek kérdésről. Mindketten aggódunk, hogyha nem lesz, akkor a másik azt idővel nagyon bánná.

Más.

Van egy vendégünk, tínédzserlámúr unokahúgom, most már visszatérő vendég, nagyon szeretjük. A nappaliban alszik, felfújható ágyon.
Tegnap volt az első éjszaka.Hosszas trécselésesk után olyan fél egy, K. már alszik, wm és én félálomban, a Cica szintén aluszik, Kval a nappaliban, az íróasztalomon, a párnáján.

 Wm egyszer csak megbök, hallod, hallod, hallod, nem nem hallom. A cica öklendezik mondja, be kell menned a Khoz. Baszki de fél egy van majd kijön , de menj be.
Bemegyek, a Cica akkorra már kifele halad.Látom hogy gáz van, felkapcsolom az alvó gyermekre a villanyt, akkor már látom is, K, ébredj, hallod, K ébredj..
Nos az volt, hogy azt hoszem ez a cicát is váratlanul érte, kábé álmából ébredt arra, hogy sugárban okádja a macskatáp golyócskákat egészben az íróasztalom alatti összetekeredett kábelkötegre, meg egy jókora tócsa nedveset a székemre.Én ennyi macskahányást még nem is láttam, nagyon nagyon sok volt. A vendégünk frissem mosott hajától, és a nyitott utazós bőröndjétől olyan fél méterre mindez.
Wm rögtön nekiállt a kommandónak, takarítani, a nagyját
Kicsit rosszul lettem, de az öklendezésemet visszatartva az jutott eszembe, ha ebből kivonom mgam, wm iszonyúan fog gyűlölni, úgyhogy időhúzásként domesztoszos vizet készítettem.

Szóval amikor a drótokat még nem, de a szőnyeget már kisúroltam, na az volt az a pillanat amikor kikiabáltam wmnek, hogy itt és most kössön csomót a farkára, mert én nem fogok babahányást takarítni az biztos. Azt válaszolta hogy az nem olyan undi, de még nem győzött meg.

Ilyesmik.

rumba

-NÉGYEGY két-há NÉGYEgy két-há NÉGYEgy két-há.
-ha így nem megy, találjatok ki magatoknak valamit.

FOos szar-szar FOos szar-szar FOos szar-szar

József, az ács. Kétezer éve bízhatsz benne.

Zseniális.

-micsinász?!

-narancshéjkarikákat vagdosok ki a Nózi kupakjával, majd utána feldugdosom őket az orrlukaimba, végül megeszem őket.
-ja jó.

Ez itt valami amit negyedannyi ideig főztem mint kellett volna, sokkal kevesebb cukorral, elhitetve magammal hogy okés lesz az. Majd, miután vékonyan szétterítettem a tárolóedényben, szellős hely híján, behajítottam a sütőbe hogy majd mindig vigyázok hogy nyitva legyen az ajtaja.
Meg még egy két apró mozzanat amit el se mesélek inkább, lényeg az hogy heló birsalmasajt, sírni tudnék,, és azért ilyen szar a kép, mert még próbáltam menteni, és akkor a normális fotó terhelő bizonyíték lett volna.


picsábamár.


De a mai napnak nem is ez a legszörnyűbb eseménye. Ma a blogspot hat év harmonikus kapcsolat után bejelentette, hogy kifogytam a tárhelyből, és nem tölthetek fel több képet. A zinternetről linkelhetek persze, szóval megoldottam a dolgot, de ez így már túl babra, szóval, fáj a szívem, nagyon, de azt hiszem januártól költözés.


amúgy meg politika. sokat kell majd bepötyögnöm, de lusta aktivista vagyok.

az, hogy nem tudom a hivatalos és a személyes gémélfiókomat szinkronizálni rengeteg apró  szösszenetemtől foszt meg benneteket.

például ma majdnem nem meséltem el, hogy délután becsurogtam mint egy tízéves, de addigra annyira el voltam ázva az esőtől, hogy különösebben nem tudott érdekelni, úgyis bőr kanapén ültünk, egy olyan helyen ami valószínűleg látott már cifrábbat is. mindenesetre leckének jó, hogy harmincévesen zuhogó esőben, hidegben, másfél órát eltolni a pisilést már necces

na de hogy a zanyukámnak meg a keresztanyukámnak meg a mamámnak ne csak a rosszallását vívjam ki (a többiek szeretik ha arról mesélek hogy bepisiltem) mesélek az új munkahelyemről is.
szóval ez a hét a betanítás volt, elszaladt mint (fekagyerek a plazmatévével).
egy pici cég a neve kékciklus, itt 20an, londonban 40en dolgoznak. a munka pedig az, hogyha összetöröd az autódat, és egy bizonyos nagy biztosító  ügyfele vagy, akkor ez a nagy biztosító kifizeti a jussodat a roncsodat (van hogy annyira nem is roncs) odaadja nekünk, mi pedig elárverezzük, a hasznot pedig megosztjuk a nagy biztosítóval. az én munkám pedig a kapcsolattartás a jármű gazdáival, illetve a kocsi adatainak a rendszerbe felvitele. uncsi. (mindenesetre nagyon jó hogy azt az excel tanfolyást megcsináltam, anélkül nemhogy pisi, de kaki lett volna az első napon.) jól haladok, ügyes vagyok
a körülmények álomszerűnek tűnnek az előzőekhez képest, tavas-parkos udvar ahol az ebédemet elkölthetem, ingyen kávé, gyönyörű kilátás .
a kollegák kedvesek és segítőkészek, és előnynek veszik a keleteurópaiságomat azzal a felkiáltással, hogy akkor biztos jó munkaerő leszek  (ja ezt már régóta meg akartam említeni, hogy én eddig csak jó fej szlovákkal találkoztam. most vagy az van, hogy a szar fejek otthonmaradtak, vagy nem is szar fejek. mondjuk az egyik asztrológus, koejjós, auralátós, de ez még nem jelent szarfejkvalifikáltságot)

az idősebb angol főnök (aki a kis véreres-mosolygós arcával úgy néz ki mint egy gyakorlati oktató az ipari szakközépben) dolgozik. sokat. ez a jel, hogy nem csak szerencsém volt, hanem az imáim hallgattattak meg. dolgozik, de segít, és amíg a munka kész van addig békébenhagy. azti. mosolygós, és a fele utat bicajjal teszi meg.

ennyi dióhéjban, nagyon megbecsülöm magam, véglegesítést akarok, szimpatikus a hely, és nem is fizet rosszul.  mondjuk odavisszajutással rengeteg szünettel elég sok óra bruttóban, de sebaj. kicsit most ez lesz, bár több társasági áletet éltem az elmúlt három napban, mint előtte fél évig.

és még annyit, hogy mióta kirúgtak nem rágom a körmöm.

vicskraft

A jó kislányok hercegnők akartak lenni, a rosszak meg rocksztárok. Így lett belőlük jegyző, meg műkörmös.

akik beleszartak, azokból nem lett semmi.
esetleg boszorkányok.
itt a konyhájuk.


az úgy kezdődik, hogy készíts rózsaolajat.

ehhez kell egy kis üveg mandulaolaj , meg egy csomó illatos, kezeletlen rózsaszirom.

egy tiszta befőttesüvegbe tömködd bele a rózsaszirmokat, majd öntsd fel az olajjal. kicsit rázd össze, hogy minden szirom olajos legyen, és a bubik felszálljanak, zárd le, majd hagyd állni. fényes, napos, meleg helyen lehetőleg.

ha igazán fini illatú olajat szeretnél, akkor mondjuk ötnaponta cseréld az olajban a szirmokat, amíg a türelmed engedi, de ehhez a recepthez egyébként az is jó, ha két hétig áztatod, oszt csókolom.
ha a cserélgetős mutatvány mellett döntesz, mert annyi rózsád van mint a gaz, akkor te azok közé a szerencsések közé tartozol, akik hosszan kínlódhatnak, minden egyes rózsaszirom kicsavarásával, a konyha, a fényképezőgép, a klaviatúra, minden csillog és bűzlik,  fáj a szíved a pazarlástól, szóval még a sarkadat is rózsaolajjal kenegeted,
és minden alkalommal
van egy ilyesmi mellékterméked:

ezt később bele lehet dobni egy kád fürdővízbe,igazán finom érzés, meg kell hogy mondjam.


mikor úgy döntöttél, hogy elég illatos az olajad, (és eléggé teli van a hócipőd a sziromcsere művelettel) akkor kezdődhet az érdemi rész. ilyesmik kellenek hozzá:
az olajat utoljára leszűrni, utoljára kinyomkodni, végrevégre

majd gőz fölött elkezdeni melegíteni. a forró vízbe az olaj alatt érdemes dobni egy fej rózsát, illatos a konyha, és jól néz ki a fotón

ha pedig már itt tartunk, így kezdődik a rúzsavíz, meg a rózsaszörp receptje, hogy forró vízbe rózsaszirmok, de ez itt most nem az a sztori.

fontos hozzávalók:

 

szóval adj a cucchoz egy kis olivaolajat, az jót tesz a mennyiségnek. aztán csak pár csepp teafaolajat. az varázsszer a bőrnek, jót tesz a pattanásoknak meg sebeknek, meg mindennek. ezzel óvatosan kell bánni, mert ha túl sok van benne, akkor lemarhatja az arcodat.

aztán jöhet bele egy-két kanál méz, közben folyamatosan melegítsd

itt jön egy nagyon fontos rész. jusson eszedbe, hogy a glicerin szintén nagyon, nagyon jót tesz a bőrnek, és löttyints bele ebből is, bár a receptben erről nem írtak. szerencsére a glicerin minden rendes háztatrásban megtalálható. már ha a "rendes háztartás" meghatározásába beletartozik, hogy "egy olyan hely, ahol kísérleteznek óriásszappanbuborék készítéssel".

aztán a következő az némi méhviasz

 

ezután lehet próbálkozni azzal, hogy művészi kavarásfotót készítsünk


íme:

 

mikor az összetevők szépen összeolvadtak, jöhet az utolsó, egy kövér aloe leveléből a takony:

 

itt azért érdemes odafigyelni, hogy az aloe zselét alaposan szétnyomkodjuk, a későbbi simább hatás érdekében.
kész is vagyunk, a cuccot alaposan kifőzött mini lekvárosüvegekbe lehet tölteni.

a krém szépen lassam megszilárdul. ahogy a rétegek előtűnnek, hesegesd el a kétséget, miszerint "lehet hogy a glicerin okkal nem szerepelt a receptben", a majdnem teljesen szilárd cuccot rázd alaposan össze, és mint ki jól végezte a dolgát, tedd be a hűtőbe.

másnapra már legyél száz százalékig biztos abban, hogy a glicerin nem kellett volna, de teljes nyugalommal építsd fel magadban a tervet

az üvegcséket forró vízben kicsit főzve a szutymákot felolvasztom

ekkor látszik csak igazán, hogy igen, valóban a glicerin nem elegyedik az olajokkal

majd hűtsd vissza őket, a könnyebb szétválasztás érdekében:

hogy ne legyen olyan könnyű a szétválasztási folyamat, természetesen a glicerin alul van, tehát a megszilárdult balzsamot egy maghőmérővel, (vagy kötőtűvel, vagy kis botocskával) át kell lukasztani, és a glicerint leönteni.

ami igazán boszorkányság, hogy még ennél a lépésnél is derűsnek kell maradni, és sztoikus nyugalommal konstatálni, hogy az igényesebb prezentálhatóság érdekében beszerzett  pici műanyag tégelyek a fertőtlenítési folyamatban tökéletesen elvesztették formájukat. magyarul szétfőttek a mocskos rohadékok, és egyéb ízes érzelemnyivánítás.

kuka.
pár nappal késűbb új tégelyek vásárlása, és újabb próbálkozás., újabb  felmelegítés
ezúttal kissé sikeresebb,

itt azért már boldog voltam, jöhet a felcímkézés. pontosabban először a címkegyártás:

aztán a felcímkézés

hahaha


végül a dobozok tetejét dekoráltam, és íme a kész termékfotó, aklüke házi ajakírje:

eléggé büszke vagyok ám. mert könnyű, illatos, selymes a szájon, iszonyú jól néz ki, fél évig eláll.

Szóval a rengeteg sportnak köszönhetően lefogytam olyan kettő lepkefingnyit, juhéj, úgyhogy fel merek húzni jóval többet mutató ruhát is, (szóval lehet a bruttóm valóban kevesebb, de a nettóm ugyanaz, vagy több).

A mai szerelésem bár stílusos volt és mutatós, ravaszul csíkozott, így minden gusztusos (és kevésbé) kis hajlatot meg domborulatot megmutató, és hát szupportívnak jóindulattal sem nevezhető,

Így indultam neki egy teri precsett hangoskönyvnek, egy nagy csöndes teremben, velem szemben egy darab ember ül, senki más. Felálltam mert az adott feladatsor úgy volt kényelmesebb, a fülemben rincewind és eric épp a pokol bugyrait fedezik fel, és akkor jött a katarzis, sziszifusz igazi büntetése, a biztonsági előírások, és felnevettem, majd még jobban és erősebben, és gyerekek, egy teljes testből rázkódó , több percen át tartó könnyes röhögés tört rám.

Azóta többször gondolok arra, hogy ez milyen élmény lehet annak a kollegának, aki eddig még egy percet sem beszélgetett velem, egyáltalán nem is ismer,amúgy kifejezetten barátságtalan arcomat mutattam neki, most csinálja ezt a melót először, és a feje a hasammal pontosan egy vonalban van. A hasam külön életet élt, olyannak éreztem a helyzetet mint amikor lassított felvételen mutatnak lezuható zselatintömböket.
Nehezen szedtem össze magam. Zavarban mondjuk nem voltam, érdekes, lehet az illető bárki, attól a pillanattól kezdve, hogy rájövök; ha ötnél több számot kell csökkenő sorrendbe raknia, és erre az agya ledobja a láncot, nos akkor az én szégyenérzetem megszűnik, ez van.*


olvassatok teri precsettet, nagyon jó

amúgy meg a lezuhanó zselatintömbökről jut eszembe, az aldiban sikerült megvásárolnom a világ legjobb gumiczukrát, a márkája dominion, keressetek rá a polcokon, az aldinak úgyis hasonló az árukészlete mindenhol, felülmúlhatatlanúl gyümölcsös, nem túl kemény, és enyhén zavaros színű, amit a gyümölcstartalomnak tudok be, van áfonyás, ami nagyon jó, meg van mangós-marakujás, ami meg egyszerűen eszméletlen. most le is hajolok az asztal alá, hátha lesett egy.




*a macska előtt is merek meztelenül sétálni

empatikus fingás

sokat gondolkodom azon hogyan lehetne a világot jobbá tenni, megőrizni a földet a jövőnek, javítani a mindennapok minőségén, satöbbi
szóval ezért komposztálok, meg szelektív hulladékot gyűjtök, meg bicajozok, meg idegenekremosolygok, ésatöbbi,
de most kitaláltam valamit, amit ha minden olvasóm követ (és továbbít) akkor már nem volt hiába a létezésem

úgy hívom ezt a dolgot, hogy empatikus fingás.

szóval az van, hogy bent vagy a munkahelyi (szórakozóhely, bevásárlóközpont, színház, akármi) vécén, és hirtelen valaki bemegy a veled szomszédos fülkébe. hallod a szokásos felkészülési hangokat, majd utána a nagy semmit. és akkor tudod hogy valami nem oké. az a valaki bajban van melletted, ez nem pisi lesz, de nem akarja hogy meghalld, az akármi mást is. sietsz mert jó fej vagy, de az illető nem bírja tovább, bátortalan, frusztrált kis csurgatása mellett kicsusszan egy púz, csönd, majd csurog tovább.

tudod hogy az illető hogy érzi most magát. találgatja ki lehetsz, mi van ha a legjobb cimbije, vagy a legellenszenvesebb ribizli a másik csoportból, vagy egy totál közömbös, akinek innentől tutira úgy gondol csak rá, hogy "a fingós", egyáltalán, hogyan kezelje le a szitut ha véletlenül együtt mosnátok kezet, vagy csak találkoztok még, büdösnek érzik-e, maradjon e bent örökre, fáj a hasa, egyre feszültebb, és idegesebb és lenne ott még ahonnan ez jött, jaj csak ne legyen a helyzet még kellemetlenbb, menjél már menjél már, húzzál már el végre.

és akkor jön a találmányom a képbe. próbálj kicsikarni te is egy pukit, vagy utánozd a hangot (tudom, hogy mind tudtok a szátokkal is fingani) és érezd az univezrum rezgéseiben, hogy egy embernek a frusztrációja most hullik darabokra, totális megkönnyebbülés, hiszen nem ő az egyetlen a világon akinek van bélműködése, nem kell negyed órán át bentmaradnia a fülkében a kellemetlen szitu elkerülése érdekében, ő innentől kedve egy sokkal kedvesebb ember lesz aznap, mintha te nem pukiztál volna, ezáltal a körülötte levőknek  is jobb marad a napjuk, pillangó effekt, és ez mind tőled indult.

szóval kérlek barátaim, figyeljetek oda, és emlékezzetek a javaslatomra

empatikus fing!

mindennapok

olyanok vannak, hogy felhívom wmet, hazafelé ugorjon már be a boltba, hozzon nekem egy doboz normál tampont, elfelejtettem, bocsi. erre beállít egy szuperrel. ?-kérdem. merthogy az ő nője a legjobbat érdemli. fogalma se volt. odavagyok érte.

meg olyanok is, hogy kitaláltam, hogy a henna alapú hajfestékem maradékával majd én befestem a lábkörmeimet. csak nem működött, úgyhogy piros indiainőlábköröm helyett sikerült narancssárga nagyongombásöregférfi körmöket varázsolnom magamra.

van időnk

kellemes húsvéti ünnepeket, és boldog új évet:

figyellek

ezzel a képpel tartoztam ide egy ideje.

kertész leszek, pontosabban kertépítő

kerekecske gombocska,
kertecskénkben büdöske.

hangszóró az ablakban, a térdem piros mint egy ambíciózus titkárnőé
sütanap, szépazélet

kultúrsok

sokszor énekelgetek, fütyürészek bent a munkahelyen. el vagyok könyvelve az engem kedvelők körében mint furcsa, az engem kevésbé kedvelőknél mint idegesítő, és ez a kettő néha összemosódik.

szeretek például ismert dallamokat fülekben elültetni, ilyenkor egész nap azt az egy dallamot kell, fütyürészi, zümmögni, dúdolgatni. zsizsegni. a szupermen zenéjét. vagy a lambadáét, vagy gyönyörű tavaszi napsütéses napon három karácsonyi dalt felváltva. (mondjuk amikor ezt csináltam már rámszóltak, hogy nem kéne)

aztán lehet magyar népdalokat fütyülni egymás után összekötő dallamnak a magyar népmesék dallamát használva, ezt általában még szeretik is.

aztán ha nincsenek bent sokan, akkor énekelni is lehet ezeket, egyszer elénekeltem magamnak a madárkamadárkát , és arra néztem fel hogy egy csomóan néznek totál csöndben olyasmivel az arcukon ami miatt énekelni érdemes, zavarba is jöttem úgy csináltam mintha nem vettem volna észre, énekeltem tovább csak akkor már akartam is, és el is cseszerintettem.

de a legjobb mégis az, amikor wm véletlenül hallótávolságon belül van és akkor lehet olyanokat énekelni, jó hangosan

hej dunáról fúj a szél
szegényembert mindig él
dunáról fúj a szél
ha dunáról nem fújna
olyan hideg nem volna
dunáról fúj a szél

hej zolika zolika
adjál már egy puszika
zolika puszika
ha adnál egy puszikát
nedves lenne puncikám
kukika puszika

infant

büdösrohattkőlkök nejáccatoka zételle