Ez a legújabb darab. Ismét a Simplicity 1653 ha már így bevált.
Az anyukámnak készítettem. Mivel nincsen kisebb méretű szabásmintám, és az anyukám alacsonyabb is meg vékonyabb is mint én kellett egy kicsit improvizálni, rövidebb az alja, és sokkal szűkebb a háta mint ahogy a szabásminta mondja, remélem hogy jól sikerült.
Az anyag amilyen szép olyan gyilkos. Nem tudtam rendes fotót csinálni, a színe nem kék, hanem zöld. Ilyen acélzöld, különlegesen szép. Viszont iszonyú sztreccses, képtelen voltam megtalálni a jó beállításokat a varrógépen, kínlódtam elég sokat.
Nagyon várom az eredményeket, holnap postára kerül.
Ha pedig valaki még nem látta volna:
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: máskezemunkája. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: máskezemunkája. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. augusztus 25., hétfő
2014. március 8., szombat
kalendár
Keresztény családból származom ugyebár, az anyukám különösképpen elkötelezett, szóval a szüleim házában minden helyiségben igeverses szépképes naptárak vannak, más-más missziótól, méretben, meg nyelven is.
Vagyis így volt, pár évvel ezelőttig, amíg az apukám nem kapott munkát a helyi legmenőbb cégnél - tökre európai módon bánnak az alkalmazottakkal, szóval nem csoda hogy a környéken az az álommunkahely- na azóta a falakon az igeverses naptárakkal folyamatos versenyben vannak a céges repikalendáriumok.
Az anyukám civilizáltan térítget, az apukám pedig elég sokat beszél a munkahelyéről, az egyik egy kicsit lángolóbb szeretettel mint a másik, ezt rátok bízom eldönteni,
wm mindkettőjüket nagyon szereti, a fentiek meg mindig megmosolyogtatják, szóval hát így csinált nekik egy kompromisszumos falinaptárat:
(apu munkahelye ilyen mezőgazdasági gépeket gyárt meg forgalmaz)
Én már az ötlet hallatán hauzva röhögtem. Amitől viszont végképp elönti a szívemet a szerelem a fiúm iránt, hogy mivel ő így sztálinváros mellől, totál ateista családból származik, szóval nincsen semmi bibliai ismerete, és mégis odafigyelt hogy csupa földművelős igevers legyen a képeken, hát mennyire klassz csávóm van már!
Amúgy nekem ez a kedvenc képem:
Vagyis így volt, pár évvel ezelőttig, amíg az apukám nem kapott munkát a helyi legmenőbb cégnél - tökre európai módon bánnak az alkalmazottakkal, szóval nem csoda hogy a környéken az az álommunkahely- na azóta a falakon az igeverses naptárakkal folyamatos versenyben vannak a céges repikalendáriumok.
Az anyukám civilizáltan térítget, az apukám pedig elég sokat beszél a munkahelyéről, az egyik egy kicsit lángolóbb szeretettel mint a másik, ezt rátok bízom eldönteni,
wm mindkettőjüket nagyon szereti, a fentiek meg mindig megmosolyogtatják, szóval hát így csinált nekik egy kompromisszumos falinaptárat:
(apu munkahelye ilyen mezőgazdasági gépeket gyárt meg forgalmaz)
Én már az ötlet hallatán hauzva röhögtem. Amitől viszont végképp elönti a szívemet a szerelem a fiúm iránt, hogy mivel ő így sztálinváros mellől, totál ateista családból származik, szóval nincsen semmi bibliai ismerete, és mégis odafigyelt hogy csupa földművelős igevers legyen a képeken, hát mennyire klassz csávóm van már!
Amúgy nekem ez a kedvenc képem:
2013. május 13., hétfő
xxx
Egy kis előzetes, nemsokára jönnek a csatornák és a hajók.(lesz jópár wm kép is, például ezt is ő csinálta, irígylem is tőle, szuper.
Ezt meg én, de erre rá kell kattintani.
Ezt meg én, de erre rá kell kattintani.
2013. április 28., vasárnap
blogger
Jaj, hát a Molly eléggé rámhozta a frászt ezzel a bloggerstafétabottal. Okés, hát persze hogy szeretem ha rajtam van a figyelem, hogyne szeretném, aki nem szereti és nyilvánosan blogol, az hazudik.
Szóval köszönöm meg minden, kaptam "cuki kis díjat". Hát így tényleg jól esik hogy vagytok akik szerettek engem olvasni.
A probléma ott van, hogy a stafétabotot tovább kell küldeni, mert ha nem, hét évig nem enged a renncer képet feltölteni vagy mi. Négy nem túl ismert blognak. Atyaég. Elvileg még kommentelni is kell, izé díjaztalak. Ez utóbbit tutira nem fogom. Jaj.
oké. Tampi a kedvenc blogom EVÖR.
Aztán Sajtosbrokkoli. ő mindenképpen említésre méltó, mert ingyen szolgáltat igen jó tartalmat.
ez alatt érrem azt, hogy el tudom képzelni azt, hogy hétről hétre mindig meglegyenek a receptek, a szép képek, a kellemes szöveg, hónapokon, sőt most már éveken át. szupcsi.
És ennyi. Én csak az ismerőseimet olvasom, és most kit válasszak ki?
Van akit nagyon szeretek olvasni, de úgy érzem most illetlenség lenne ráirányítani a figyelmet (jó hát azért én nem vagyok egy reflektor, de akkor is)
Oké az ismerősök közül kap egy osztott díjat Luca meg Mamzi. Ők úgyis szeretik közönség előtt csinálni.
És akkor az utolsó. Az van, hogy nagyon nehezen találok új blogokat. Ha találok is, egy csomószor elfelejtem őket elmenteni, és értékes embereket is elkótyavetyélek így. Ma kínomban, hogy kit is ajánljak, végignéztem azok listáját akik hozzám feliratkoztak, ilyen még sose volt, és bizony rájöttem, ti is blogoltok, én egy önző dög vagyok. Egy csomóan írtok tökjókat, én meg oda se figyelek. Meg hogy ha én el is kótyavetyélek embereket, azok engem nem. Őt nagyon nagyon régen nagyon nagyon csíptem, majd visszaolvasom most a blogját, ez egy megelőlegezett díj neki. Fújaszél
Szólni nekik biztos hogy nem fogok, de olvassátok ezeket. Én pdig egy nap leülök, és felfrissítem az olvasnivalóim-ajánlataim
listáját. Meg minden.
Szóval köszönöm meg minden, kaptam "cuki kis díjat". Hát így tényleg jól esik hogy vagytok akik szerettek engem olvasni.
A probléma ott van, hogy a stafétabotot tovább kell küldeni, mert ha nem, hét évig nem enged a renncer képet feltölteni vagy mi. Négy nem túl ismert blognak. Atyaég. Elvileg még kommentelni is kell, izé díjaztalak. Ez utóbbit tutira nem fogom. Jaj.
oké. Tampi a kedvenc blogom EVÖR.
Aztán Sajtosbrokkoli. ő mindenképpen említésre méltó, mert ingyen szolgáltat igen jó tartalmat.
ez alatt érrem azt, hogy el tudom képzelni azt, hogy hétről hétre mindig meglegyenek a receptek, a szép képek, a kellemes szöveg, hónapokon, sőt most már éveken át. szupcsi.
És ennyi. Én csak az ismerőseimet olvasom, és most kit válasszak ki?
Van akit nagyon szeretek olvasni, de úgy érzem most illetlenség lenne ráirányítani a figyelmet (jó hát azért én nem vagyok egy reflektor, de akkor is)
Oké az ismerősök közül kap egy osztott díjat Luca meg Mamzi. Ők úgyis szeretik közönség előtt csinálni.
És akkor az utolsó. Az van, hogy nagyon nehezen találok új blogokat. Ha találok is, egy csomószor elfelejtem őket elmenteni, és értékes embereket is elkótyavetyélek így. Ma kínomban, hogy kit is ajánljak, végignéztem azok listáját akik hozzám feliratkoztak, ilyen még sose volt, és bizony rájöttem, ti is blogoltok, én egy önző dög vagyok. Egy csomóan írtok tökjókat, én meg oda se figyelek. Meg hogy ha én el is kótyavetyélek embereket, azok engem nem. Őt nagyon nagyon régen nagyon nagyon csíptem, majd visszaolvasom most a blogját, ez egy megelőlegezett díj neki. Fújaszél
Szólni nekik biztos hogy nem fogok, de olvassátok ezeket. Én pdig egy nap leülök, és felfrissítem az olvasnivalóim-ajánlataim
listáját. Meg minden.
2012. december 3., hétfő
Ma csalok, mert lusta vagyok, a kepet a tesom rajzolta. Ezt valasztom egyreszt mert szeretem, masreszt mert lusta vagyok, harmadreszt mert en tudom miert.
Ma kiderult hogy penteken nagy karacsonyi ceges buli. En meg megfeledkeztem rola, teljesen. BIZTOS hogy a heten a varosba nem megyek be vasarolni semmit, biztos hogy nem vasarlom januarig semmit offline vagy hetkoznap delelotton kivuli idopontban, a tomeg ilyenkor mar ijeszto minden bolt kornyeken.
A szarbol gyorsan varepites jegyeben megprobalok legalabb egy fodraszhoz idot kerni, ejj a ruhat amit nyaron erre vettem, hat bizony, azt kihiztam, megyek szerzek valami nasit gyorsan, mindenmindegy alapon.
2012. november 20., kedd
2011. szeptember 25., vasárnap
20-ish
na itt vannak a képek a múlt heti játszódásainkról, szerintem ölég klasszul sikerültek. mondjuk nem teljesen huszas évek, de nekem sem teljesen odaillőek a vonásaim.
na, kezdjük a - szerintem- legkevésbé jól sikerültekkel
szerettem volna valahogy elkapni azt a bizonyos flapper-kinézetet, a hajam túl hosszú ahhoz hogy komoly karizom-görcsök nélkül hiteles legyen a frizu. pedig még marcell-hullámmal is próbálkoztam. két percig.
elvileg mindet fekete fehérre terveztük, de a szobánk színei túl menők, de ezeken már kezdek elfogadhatóan kinézni, három portré
ágyon cédáskodás:
ezek pedig már a fotózás vége felé készültek, mikor már mindkettőnk kedve elment az egésztől, mert a masina kis nézőkéjén nem volttak túl ígéretesek a képek, én spec reménykedtem, hogy ezzel a szettel mentek párat. (innen is csók annak a bokszos barátnőnek, akitől ajándékba kaptam)
hát ennyi volt, csókjaink.
na, kezdjük a - szerintem- legkevésbé jól sikerültekkel
szerettem volna valahogy elkapni azt a bizonyos flapper-kinézetet, a hajam túl hosszú ahhoz hogy komoly karizom-görcsök nélkül hiteles legyen a frizu. pedig még marcell-hullámmal is próbálkoztam. két percig.
elvileg mindet fekete fehérre terveztük, de a szobánk színei túl menők, de ezeken már kezdek elfogadhatóan kinézni, három portré
ágyon cédáskodás:
ezek pedig már a fotózás vége felé készültek, mikor már mindkettőnk kedve elment az egésztől, mert a masina kis nézőkéjén nem volttak túl ígéretesek a képek, én spec reménykedtem, hogy ezzel a szettel mentek párat. (innen is csók annak a bokszos barátnőnek, akitől ajándékba kaptam)
hát ennyi volt, csókjaink.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






















