xxx

Ez azért elég csodálatos élmény volt.

Angol Karácsonyi Gasztró

Szóval az úgy volt, hogy meghívtuk a tesómékat karácsonyozni,, szuper kettesben, de csak karácsony van, és pont annyival vagyunk szerencsésebbek egy átlag immigránsnál, hogy van pici rokonságunk itt.  Meg a társast is ki kellett próbálni négyesben.

Szóval ha karácsony, akkor halászlé, fel kell azzal is avatni a szipcsiszupcsi bográcsot amit még szülinapomra kaptam.
Jó akkor ponty. Lehet venni a magyarboltban fagyasztott hortobágyit bronzáron, vagy lehet venni kétes eredetűt a lengyelboltban ezüstáron, vagy egy bizonyos szupermárketben aranyárút, esetleg speciális halastól rendelni platinafülbevaló helyett. Eléggé el voltunk keseredve, három bajai, meg egy (höh) dunaföldvári, a hallal nem kellene viccelni.

Elkezdtem tehát inglis karácsonyi specialitásokra rákeresni a zinterneten, kicsit utánaolvastam itt, meg nézelődtem ott, szóval íme a karácsonyi receptem, képekkel, szeretettel drága olvasóim. Külön csók R-nek, aki inkább tovább aludt ahelyett hogy végignézte volna az összehegesztést,de cserébe a desszertet intézte, és sb-nek az egész éves receptötletekért. Meg mindenkinek aki szeret konyhatündérkedni.A kevésbé gasztró érdeklődésű csodálatosan szeretett olvasóim csak a képeket nézegessék. (Illetve puszi Nnek is-bár sose fogja ezt olvasni,- aki megcsinálta ezt öt madárral, de sose hagytam hogy elújságolja milyen szuper volt, bosszúból, mert nem kóstolta meg a grapefruit bonbonomat. Szemét tudok lenni ha bosszúra szomjazom, nagyon szemét.)

Szóval a delikvensek, Csibe, Fácán, Tubica. (A leggazdagosabb, legklasszikabb receptek öt madárról szólnak, a legelterjedtebb a hárommadaras pulyka-kacsa-csirke, de csak négyen vagyunk nem akartam nagyobbat)

Nem szarral gurigázunk kispáyázok, a srácokat egymásba akarom tölteni. Ehhez először ki kell őket csontozni. A Jóisten áldja meg az internet feltalálóját, remek leckék vannak különféle videómegosztókon, a rémisztő feladatot secperc alatt abszolváltam (ügyesen óvatosan, a bőrnek egészben kell maradnia), a legkülső madár végtagcsontjait bent kell hagyni, a többi teljesen ki. (uhh deszuper alaplé lett a csontokból, alig várom hogy majd azt is felhasználjam)

Ténleg nem nehéz, főleg a csirke ami nagy is, meg a fejénél fogva ölik meg, a fácánról nem lesz kép, mert a golyók kicsit szétszedték a kis hátát. A tubicában meg ezt találtam, mennyire czukker már:

Husik lesózva édes álom a hűtőben, töltelékek elkészítése, de a legizgalmasabb az összeszerelés hát nehogymárne.

Első körben, a Csirke, bors, és az Egyes Számú Töltelék.

Ebben rengeteg, vajon fonnyasztott póréhagyma van, kábé ugyanannyi főtt gesztenye darabokban, egy kis sós darált disznóhús, bors, sok kakukkfű, rengeteg szerecsendió, meg az apukám termesztette birsalmából anyukám által készített birsalmasajt kockák, kábé.

Erre a Fácán , őrölt bors,

 majd a Kettes Számú Töltelék (hagyma, rengeteg friss zsálya, frissen darált fehérkenyér)

 Na itt már bőven ijesztő volt a halom, de erre még jött a galamb, őröltbors, meg a galamb szíve (ezt később a kistesómmal, Genyával elosztottuk,pont jutott volna még belőle Csárlsznak is, csulippáró: Debílió)

Na akkor jöhet az összehegesztés. madaranként, csak szépen ügyesen:

 a neheze ott jön, amikor már tű cérna kell hozzá.

A következő képet Lucitának és Mamzinak küldöm, illetve mindenkinek aki szereti, az előző kép a másik irányból (bár a csajoknak nyilván a póló miatt küldöm):

Végülis, sikerült a megoldhatatlant megoldani, a legszuperebb érzés, mikor az összevart kis holttestet két kézzel gyúrod hogy elfogadható formája legyen.

A tepsi aljába jöhet bár leveszöldség, arra hassal (és varratokkal) lefele a madár, majd arra egy szalonnaszőttes

 2OO fokra előmelegített sütőbe be, fóliasátor alatt. Kábé negyven percnél 15Ore visszavenni, egy óránál lekanalazni alóla a szütymét.  Fóliasátorral vissza a sütőbe, a szütymét narancslével, vagy borral felére visszafőzni, majd húszpercenként locsolgatni, még két órán keresztül. aztán eljön ez a pillanat, és ekkor már nagy az öröm:

Most már tuti okés lesz a közepe is, innentől fél óra fóliasátor nélkül, hadd piruljon,  majd miután kész, minimum fél óra pihi neki. Ez mondjuk minimum négy óra a sütőben összesen, ez idő alatt be lehet zabálni a bátyai tortát amit a Kereszt küldött.


Majd a kész mű

Elmondom mi az iszonyú menő, és mitől a legnagyobb az arcom. Attól, hogy ezt egy az egyben át lehet vágni anélkül hogy csontot érnék.

Az eszközeim nem az igaziak ugyan, de sebaj. csak adjam már, ekkorra wm asztalt is elrágta volna. Ha így néz ki, milyen lehet az illata

Én paradicsomos káposztát csináltam hozzá, meg rizst, a tesóm hozott incsifincsi salátákat, kábé ez volt a tányérunkon

Jó étvágyat, nyamm nyamm nyamm.
Az a legérdekesebb, hogy nem repedtünk szét, de azért kellett egy kis pihi utána.

Úgyhogy társasoztunk, majd jöhet a desszert.


Nem mondom, egy fodrász hasznosabb lenne, de az sem rossz ha a zemberlánya családjában akad egy molekuláris gasztronómiával kacérkodó séf, mert ilyet nasiztunk:

Ez valami tejszínes csokoládéhab, ami iszonyú sűrű, hideg, és valami olyan az állaga mint a kemény vajnak, de nem zsíros és úgy olvad mint a jégcsoki. passzolom az összetevőket.

szeret a tálalással is molyolni:

Majd jöhet a másik összetevő:

Mangópüréhenger. másszóval narancssárga izé.

És végül a kész produkció, citromos kókuszpelyhekkel:

Hát nyammerbammer.

Nem lehet ugyan utána kisettenkedni a konyhába még egy szeletért, de -legnagyobb meglepetésemre- elég. Mindig azt hittem hogy ezek a katyvaszok csak viccmennyiségűek, hókuszpókusz blabla, de nem. Szuper a méret, izgalmas az állag, és incsifincsiharmonikus az íz. (szerintem illett volna hozzá mondjuk egy habkarika a fáról)

Szóval mindent összevetve, szuper lett az idei karácsonyi zaba.

Jó étvégyat nektek is,

És aki ételt italt adott, annak neve legyen áldott!
Boldog születésnapot! Köszönjük.

hogy hívják angolul a génmanipulált rágcsálót?
mjutésün.
love wm

nincsen olyan depi amit egy kis sminkkel meg két aszpirinnel (meg egy kiadós fosással) ne lehetne rendberakni. most a a legnagyobb problémám hogy hol vagyük át a cirkuszjegyet amiért már fizettünk, illetve, ha ez sikerül, akkor hogyan lépem meg a kalózos dresszkódot?
omáj omáj

szoros kapcsolatban élünk a természettel, éjjel vad röfögésre ébredtünk, két hatalmas varacskos sün zabálta a macskatápot, reggel meg arra, hogy egy kifejlett sirály a mi ablakunkon próbál öngyilkos lenni. csak hogy tudjátok, ez hatalmasat szól

hómszikk

az akácillatnál jobb úgyse nagyon van menjünk hát akácerdőbe

mert az akácerdő jó

varázslatos. néha átváltozik valami máserdővé, néha egyenesen búzatáblává

eltévedünk, körülnézünk, magasról, semmi.

itt már jönnek a felhők. később hatalmas vihar kerekedett, de addigra hazaértünk. volt nagy seb is a karomon, belemart valami ébredező lián.

hát ennek is már több mint egy hónapja, ehh a meggyről meg a dinnyéről meg a barackról lemaradtunk.

karnevál

a hétvégi karnevál fiscsi-foscsi volt. rövid, szimpla, unalmas, és ráadásul hülye helyen álltunk, úgyhogy mindig előttünk pihentek. szóval alulméretezett flitteres melltartókból ritmusra kibuggyanó fekete csöcsök helyett álljon itt egy művészi fotósorozat rólam. jobb híján.

a ruhához amúgy ódát is írtam, de sajnos elfelejtettem, egy turiban találtam, odavagyok érte



az első pár kép egy aluljáróban készült,
szomoró képet vágós

hoppábecsurogtam

és a klasszul sikerült. ezt a képet szeretem nagyon.

wmmel fotózkodni amúgy nehéz. hátizé nem vagyok az a pózolgatós, nem tudok csücsöríteni, meg kinyomni, behúzni. hosszan meg végképp. szól, hogy csináljam, csinálom, és nem lövi el, hanem szuttyog még fél percig, a kacsaszájam leplöttyed, a levegőt benttartani nem tudom, a medencecsontom kitekeredik, begörcsöl, és akkor fényképez mikor már feladom az egészet.
 és utána elmondja hogy kéne, de szerintem meg úgy, hogy fényképez huszat, és abból majd jó lesz egy, nem pedig úgy, hogy izomgörcsöt kapok mire.

na ezért nincs sok kép rólam

aztán hazabringáztunk, ezer éve akarok már "aklüke magassarkúban a bringáján" képeket, de sajni, az én bicajom kórházban van, a kölcsönbringával meg nem fotózkodok. ennyi,

szerencsére a választott utunk mindenféle gyárépület előtt vezet el, szóvalmég több képet csodálhattok meg. rólam.

például ezen rögtön duplázva, wm játszik.

ide nehéz volt felmászni, mert a falon hemzsegtek a hangyák, én pedig nagyon félek tőlük.
ráadásul ezek különösen agresszívnek tűntek

a családtagjaim szerint a hátulról fotózás nem előnyös. de akkor hogy mutassam meg a cipellőmet, he?

modjuk így, okés:

sokat gondolkodtam azon, hogy fotosoppoljunk e szőrikét a hónaljamhoz, szerintem nagyon odakívánkozik

legközelebb majd arról mesélek milyen wmmel képet szerkeszteni.

-elég. mondom elég.
-...
-elég.
-na tetszik?
-nem, túl sok.
-akkor miért nem szóltál?

ez pedig a ráadás, wm által kommentálva:
kedvesen nevetve lesed fekete emberek fesztelen menetet

köszönjük wmnek a kemény munkáját, csókjaink

hajnalban, munkába menet

wm ezt a képet egy roppant vicces tárgymegjelöléssel küldte el, amiben arra utalt, hogy bizonyos dolgokban makszimalista vagyok, szerinte

amúgy meg minden okés

kertész leszek, pontosabban kertépítő

kerekecske gombocska,
kertecskénkben büdöske.

hangszóró az ablakban, a térdem piros mint egy ambíciózus titkárnőé
sütanap, szépazélet

infant

büdösrohattkőlkök nejáccatoka zételle