ebédszünet

Itt töltöm a  csütörtöki ebédszüneteimet.

Ma ezzel:


Kicsit sírtam is annyira gyönyörű volt.
Szerencsés lány vagyok, na.


Ezt a virágot meg annak akinek ma van a szülinapja

Áj fíl lááááá áááá ááááá ááááv

A szokásos szombati turi-túrámon ezt a gyönyörű játékszer találtam ezeőccázé.

Huszonöt évesen is tökéletesen működik, az én szintemhez tökéletesen okos,cuki, máris nagyon jókat eljátszottam vele, és még bele se jöttem. Szuperség.

Nagyon örülök neki.

Liszt Franc

Ma is volt koncert, zongora. Gyönyörű volt, Haydn, Beethoven, meg két Chopin Noktürn, ismert darabok, klassz volt őket élőben hallgatni. Zúgott is a vastaps, volt is ráadás.

Liszt Ferenc. Annyira nem ismerem amennyire illene, és sokkal kevésbé amennyire megérdemli.

A Mefisztó Polka című darab volt, az egyike az utolsó műveinek.
Elállt tőle a lélegzetem, hallgassátok meg figyeljetek oda, minden hangjára.



Nagyon érdekes, hogy előadóművésztől függően változik, különös tekintettel a csattanóra. Ez egy sokkal jobb előadás, de azt hiszem a művész korából fakadóan a vége tök más üzenetet hordoz:



Meg hát így,  ezek azok a pillanatok, amikor csordultig van a szívem hazafias büszkeséggel, ritka mint a fehér holló. Liszt Ferenc nem tudott magyarul. Bárcsak mindenki rájönne, hogy a nemzetiség attól függ minek hiszed magadat.

kicsike örömök

Ma odajött hozzám a főnököm, és nagyon megdícsért. Sőt azt mondta hogy valami főnöktalálkozón, ahol megemlítettek milyen kis ügyes voltam a londoni tréningen. Elég nagy kő esett le a szívemről, mert a meló még mindig nagyon nehéz, de abból amit mondott, (meg amit a közvetlen kollegák elejtegetnek) úgy tűnik hogy eléggé gyorsan haladok. Én nem így érzem, de ők tudják.

Egészen apró színes körömdíszítő golyócskák tömkelege van a klaviatúrmban, ezért maradnak ki betűk. Nem is említettem, hogy lassan egy éve 8o%osan leszoktam a körömrágásról.



Az van, hogy mostanában sokszor van olyan érzésem, hogy a mindennapjaim luxus minőségűek. Nem mind, de ha egy munkahéten már van kettő, akkor az eléggé felhúzza az amúgy sem rossz átlagot.

A munkahelyemtől egy perc sétára van egy európai szinten elismert akusztikájú koncertterem. Van egy koncertsorozatuk, Klasszikusok Ebédidőben, minden csütörtökön egy óra. Kábé a második hetemen kiderítettem ezt az egyik szünetben, majd tökmindegy alapon a teljes irodának küldtem egy meghívót. nagyon pozitív volt a visszhang, azóta már koncertre járó klubbot is alapítottam, tagokkal, meg minden. Mondjuk sokan nem vagyunk, de bonyolódtam már hosszú ímélváltásba ennek kapcsán így nagyfőnökökkel is, nem lesz az rossz.

Az első  koncert, jaj az nagyon furcsa volt.
Egy orosz zongorista felváltva játszott Bachot meg modern számokat, megállás nélkül, abban a koncepcióban hogy ezek hogyan hatnak egymásra. Mi sokat hallgatunk komolyzenét itthon, meg van egy pici hátterem is, úgyhogy tudtam követni. Gyönyörű volt és virtuóz, de pont az egymásra hatás egy kicsit egydimenzióssá tette az egész folyamot. Volt egy szám amit különösképpen vártam, Satie, és majdnem csalódott is voltam, az előtte játszott Bach valahogy kigyúrta belőle a szomorúságot. Cserébe annyira orosz zongorista volt, amennyire csak orosz zongorista lehet valaki *. Álmodtam is utána bűnésbűnődést, na. höhöhö



 Mivel az egyik darabot szinte azonnal belefonta a másikba, csak tapasztalt füllel lehetett a programot követni. Cserébe az egész kifejezetten elgondolkodtató, és nagyon zavarbaejtő volt, konkrétan nehéz.
Hárman kísértek el, egész fiatal kölkök ebből kettő bevallottan nem találkozott még komolyzenével,  nagyon lelkifurdim volt. Ezen a héten egyik sem ért rá, bár mind kért emlékeztető ímélt jövő hétre. Meglátjuk.

Cserébe ma annyira szuper műsor volt, szintén komolyzenei háttér nélküli illető kísért el és teljesen fellelkesült.
Cselló volt és zongora. Az első darab kicsit uncsi volt, de a második!
Sose hallottam még Algernon Ashtonról, aki egy teljesen elfelejtett angol zeneszerző, és akinek a munkássága jókora része elveszett egy msodik világháborús bombázásban.
A darabjairól nincsenek felvételek pont ez a két lány csinált egy albumot belőle. Olyan bájos mint egy dizni filmzene, de szofisztikált, és trükkös. És annyira vidám, hogy a közönség konkrétan felnevetett néha. Nagyon klassz volt.
A harmadik Prokofjev volt, akit kerülök mert sötét havas félelmetes erdő, de most kitavaszodott ott is, lehet hogy szánok erre egy kis időt a közeljövőben.

Szóval amikor ilyenek a csütörtök délutánok, akkor az ember lánya joggal érzi, valamit jól csinál, nagyon jól.


*szerb

Már egy csomó képpel tartozom, most rendszer nélkül ideszórok egy nagy halommal.

Amúgymeg, ezzel a videoklippel egyszerűen nem tudok betelni.

http://24hoursofhappy.com/

napok

Elkezdtem tegnap a munkakeresést, és eléggé reményteljesnek néz ki a helyzet. Az van, hogy menő az önéletrajzom, de most akkor inkább nem innék előre a medve bőrére.

Szóval inkább elmesélem, hogy időm is volt kedvem is, beültem hát a katedrálisba olvasni, királyosat, majd végighallgattam egy laza kis koncertet a Lübecki Fiúkartól, ilyesmi volt az ebédidőm.

Kicsit később pedig hozzájutottam végre némi brisztoli valutához, de erről majd mesélek később.

Vannak szuper napok.

bohém

Ezer eve nem mutattam magunkról fotót, ezeket tegnap este készítettek rólunk.
 Egy régi loveboxos ismerős hívott el egy buliba, penészvirágok vagyunk, szóval húztuk a szánkat, de reméltük hogy gyakorolhatjuk a tánclépéseket amiket a nyáron tanultunk, szóval elmentünk. És klassz volt.
 Egy magyar ragtime zenekar játszott egy kocsmában a zömében magyar!értelmiségi!közönségnek, és mi remekül éreztük magunkat. A zene szuper volt, a társaság szuper volt. Ismételten rájöttem, hiányzik egy kulturalis pezsges, ahol valóban el is tudom magamat adni, iszonyúan hiányzik a társaságba járás. Meg egy csomó minden, ami Magyarországon VAN, de ott nem engedhettem meg magamnak soha.
 (wmnek nem hianyzik a pezsgés)
Jó lenne találni egy normális magyar társaságot itt. Jó lenne a zsigeri gyanakvásunktól megszabadulni, a nagy számok törvénye alapján most már egy csomó jó fej magyarnak kell lennie itt is.

Őket láttuk:

first worlds problems

Oké, teljesen ki vagyok borulva.
(az öreg szülék és egyéb rokonok tessenek kifáradni ebből a bejegyésből, lesz benne szeksz is meg drog is és rakenroll is.) (ja nem rakenroll nem, csak elektropop.)

Az van, hogy a világon egy, egyetlenegy koncertre mentem el volna mindig is, óirgalomatyjanehagyjel, de a a együttes már nem koncertezik. Mondjuk olyan 4-5 éve. Kábé bele is törődtem ebbe.
Pedig az élő albumjuk számomra olyan hogy egyszerre fáj a szívem, a puncim, meg a agyam olyan gyönyörű, jaj de iszonyúan fáj, jaj de nagyon fáj.

És erre kábé két hónpja bejelentik, hogy unják magukat lesz mégis egy új koncertkörút. Hát mennyire szuper, az összes lehetséges imélcímemmel feliratkoztam, elsőként fogok ugrani a jegyekre, muszáj, MUSZÁJ.

Aztán egy hete lefoglaltam a repcsijegyeket Amszterdamba, ciborázni meg romizni, meg kultúrálódni.

Aztán 6 napja kidobják az első koncerdátumot, Koppenhágába, május vége. Már akkor viccelődtem elcserélem a egyhetes Amszterdami kirándulást egy egynapos Koppenhágai útra.

Aztán most kiadták a többi dátumot.

Amszterdam két héttel a mi kis kalandunk után, London szintén.
Ha várok egy hetet a repcsijegyekkel, akkor... gondolom mondanom se kell.
Mert a Londoni gig is szuper lesz, és valószínűleg csak arra van esélyem, de tudva hogy mennyire közel voltam a tökéleteshez, hát  ki akarom karmolni a szemeimet a helyükről,

Amszterdam, The Knife. live.

Most nem is az hogy minőségi füvet szívhatnék, mert azt valószínűleg úgyis hoznék szuvenírnek, meg menstruációs görcsoldónak,(meg mert az sose árt ha van, meg mert amíg van addig sose halok meg.)
Hanem az, hogy az utolsó olyan kábítószeres élményem amikor hallucináltam az bő egy évvel wm előtt volt. És ennek már jó sok éve, és meg is öregedtem, meg meg is gyávultam, meg wm sem értékeli,
DE
Amszterdam. The Knife.

Szarok a vangóg múzeumra, meg a kultúrális örökségre, meg a csatornákra*. Egyéb gyógynövényt, meg spórát akarok enni, és csodálkozni, nagyon, dolgokon amik nem is léteznek, és megint huszonkevés lenni,  még egyszer akár utoljára. És ha valamikor, és valahol akkor itt es ekkor engedmé meg wm ezt az elhajlást nekem.

(úristen, ha láttátok volna micsoda hisztit levágott, mikor legutóbb ott voltunk, és akartam venni valami specko tudatmódosítószert a kábítószeráruházban, inkább lemondott volna egy életre a sörről, csak hogy én ne csináljak ilyesmit)


Szóval megszakad a szívem. nem kicsit.

Mert én szívesen felnőnék már, de nincs rá alkalmam. Ez az lett volna.

 És persze mondanom sem kell, hogy a Londoni koncert napján van Brisztolban Beethoven 9. szimfónia, a másik amire nem kevés kedvünk lett volna elmenni. Ehh. picsábamá.







*nyilvan nem

muzsika

Szuper esténk volt nekem és a fiúmnak. Összeöltöztünk, hangversenyre mentünk. A katedrálisban ami hatalmas és gyönyörű hallgattuk meg Handel Messiását, ami hatalmas és gyönyörű.


A katarzisélményről sajnos viszont annyit, a buszmegállótól a katedrálisig kábé bőrig áztam, úgyhogy az első részt végigdideregtem, és csak arra tudtam gondolni, hogy VESE,
A második részre helyet változtattunk és egy pislákoló radiátor mellett a Halleluja kórusig sikerült is megszáradni.

Januárra a terv  Beethoven, 4.5.6. szimfóniája egy maratoni szombat délután, ha sikerül rá jegyet szerezni,

De a legesleges leg zenei híre a napnak, hogy áprilisban új The Knife album, és lesz egy páralkalmas európai körút is. Nagyon régóta az szívem egyik legreménytelenebb és legdédelgetett vágya egy The Knife gig, és azt hittem ilyen már soha nem lesz a földkerekségen. jaj jaj.

na.

Jegyek megvannak, jövő péntek Messiás, mekkora jóság ez már, iszonyúan várom.

Hajamat levágták, a Barnus gyorsabb is meg bártabb is meg jobb is, bár jelenleg tényleg a bátorságot hiányoltam. azt mondtam SZÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉLES frufru legyen. mindegy, igyse rossz.

politizálni ma nincs időm.

prepare your hearts, prepare your walls

A szemétmocskos greffitiseknek még karácsonykor is van pofája vandálkodni, mocskosbűnös város ez a Brisztol, én mondom gyerekek, FeketePresbiterGyörgy valószínűleg már habzó szájjal keresztényüldözést kiáltana.


Ami ma elszomorított ma egy - amúgy tanult és intelligens- angol kollegám nem vágta ki az a Handel, ( úgy se hogy hendöl, ju nó messája, akkor esett le neki, amikor elkezdem énekelni hogy haaalleluja )
Mondjuk a téma úgy jött fel, hogy elújságoltam neki, hogy ha minden igaz, wm megy holnap és megveszi a jegyeket a fent említettre, juj.de.izgi. JUJ DE IZGI
holnap fodrász jujdeizgi
holnapután céges karácsony nagyon menő étteremben jujdeizgi





A mai politikai pedig legyen az, hogy megkaptátok már a fideszújságot? (azt amelyik arról hogy a bajnai színmagyar gyerekeket mészárol rendszeresen lefele,  majd képes és brassóinak használja fel a húsukat , nem guláschnak.) még nem? akkor majd holnap. Mivel azonban sokatok nem jut hiteles tájékoztatáshoz, akkor segítek a vádlottnak szóhoz jutni:




Nem messiás ő, nem is maszületett bárány, de jelenleg nem látok más hiteles alternatívát. (ha lesz, majd mesélek róla) Olvassatok, tájékozódjatok, nagyon fontos mielőtt eldöntitek merre van az arra.
És igenis fontos erre odafigyelni, a társadalmi nihilizmus nagyon nagyon veszélyes. 

Ha olvasnátok és tájékozódnátok, akkor tudnátok, hogy ennél a nagyon drága kampánynál vannak durvább húzások is manapság,- a tudomány, a kultúra és a vallás, egy nemzetnek ez a három a gerince, kinek-kinek tehetsége és vérmérséklete szerint valamelyik, és ezt a három tartóoszlopot rántották ki a magyarságból, mint hülyegyerek a macskát farkánál fogva. Majd elmesélem ezt is.